Ügyfélszolgálat

Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?

Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó: Hát, nem vagyok egy mûszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell elõször tennem?

Ügyfélszolgálat: Elsõ lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?

Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?

Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.

Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja:"Hiba - A program nem fut külsõ egységeken." Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belsõ Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek elõször saját magát kell szeretnie, mielõtt másokat Szerethetne.

Felhasználó: Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó: Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat: Most másolja õket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengõs Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elõ.

Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyõmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelõ idõben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív mûködését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?

Felhasználó: De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat

Férfias voltam,

Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.

A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal
üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek
már12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott
farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete
pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg.
A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem.
De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az
álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.
Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt.
Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy
mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az
esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később
beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert
mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő,
majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei
következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt
megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már
a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." napokkal, hetekkel, nem
hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és
hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a
fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam,
vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem
tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem
igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén
megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad
és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind
elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket
tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni
mentem. És akkor mi van - gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul
éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a
kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem,
hogy miért. "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a
férfi vagy, akit valaha megismertem."

Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros
szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.

Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.

Gyere közelebb!

Gyere közelebb!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...

Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...

Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.

Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!

Csodát láttam

Csodát láttam
Egyik éjjel csodát láttam,
De lehet hogy álmot?
Kisszobámnak magányában
Égi angyal szállott.

Hófehér volt a ruhája
Ragyogott az éjben,
Kedves hangján megszólított:
Segítek, ha kéred.

Segítség, az jól jönne most
Kedvesem oly távol
Messze tőlem, nem óvhatom
A kegyetlen világtól.

Kérlek angyal, repülj hozzá
Őrizni az álmát,
Hisz énnekem fontosabb ő
Az egész világnál.

Ezt az egyet - szólt az angyal
- nem kérheted tőlem,
Ősi törvény, ami tartja
Béklyóban a lelkem.

Egy nagy könyvbe beleírták
Réges-rég az égbe:
Hogy egy angyal sosem lehet,
Másiknak őrzője

Ellentétek viharában

Ellentétek viharában
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.

Gyere közelebb!

Gyere közelebb!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...

Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...

Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.

Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!

Csodát láttam

Csodát láttam
Egyik éjjel csodát láttam,
De lehet hogy álmot?
Kisszobámnak magányában
Égi angyal szállott.

Hófehér volt a ruhája
Ragyogott az éjben,
Kedves hangján megszólított:
Segítek, ha kéred.

Segítség, az jól jönne most
Kedvesem oly távol
Messze tőlem, nem óvhatom
A kegyetlen világtól.

Kérlek angyal, repülj hozzá
Őrizni az álmát,
Hisz énnekem fontosabb ő
Az egész világnál.

Ezt az egyet - szólt az angyal
- nem kérheted tőlem,
Ősi törvény, ami tartja
Béklyóban a lelkem.

Egy nagy könyvbe beleírták
Réges-rég az égbe:
Hogy egy angyal sosem lehet,
Másiknak őrzője

A szívh

A szív

Néha már azt hisszük, hogy pici,
borsónyi szívünk van, és mégis,
néha az a makacs mekkorát dobban -
pedig, milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
és hogy hogyan dolgozik, üzen!

Mindig és fáradhatatlanul,
mi mégis mindig megijedünk
ha dobban egyet páratlanul.
És mikor rájövünk végre,
hogy milyen bolondos szívünk van,
és hogy ez a szív milyen nagy:
azt hisszük, mindenre képes,
és hogy mindent befogad

IDÉZET

„Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra. Új fény gyullad ki: egy csillag, mely lehet, hogy majd különösen szépen világít, de mindenképpen soha nem látott, saját színképe van. Új lény csókolja meg a földet – talán lángészt, talán szépséget sugárzón..testet ölt az, amit még soha nem láttunk. Egy emberben sem ismétlődhet a másik, és ő sem ölthet testet soha többé másban! Minden új lény üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földi pályát; hogy egy rövid pillanatra vakító fénnyel villanjon fel a két sötét örökkévalóság között."

A nő

A nö



Néha ördög, néha angyal,
néha bevonnád arannyal,

néha szurok, meg toll kéne,
hogy azt kenjed a képére.

Néha hívod, néha bánod,
hogy meglátta a napvilágot.

Néha megtipor a lába.
Néha büszkén nézel rája.

Néha vonz, és néha taszít,
ragyogása néha vakít.

Néha vár, és néha várat.
Néha birtokolhatsz százat,

néha száz vesz birtokába,
néha csak egy ejt fogságba.

Néha ostoba az arca -
néha ez csak álca rajta.

Néha sír, és néha kacag,
néha boldog dalra fakad,

néha mérges, néha fáradt.
Néha kincse a világnak.

Néha átok, néha áldás.
Néha egy néma kiáltás.