Budai Zolka : Édes Anyám

Édes Anyám
Édesanyám, ne rejtegess!
Cukorkámmal ide mostan!
Titkolóznod felesleges,
Már kezem is rég megmostam!

A vásárban, tudom, voltál,
Be is csukom mindkét szemem,
Ha nyithatom, mihelyst szóljál,
Ne játszadozz rútul velem!

Vagy tudod, mit?! Zsebed mutasd!
Nem tűrhet ez olyan sokat!
Vagy a kosár mélyét kutasd,
Mellyel jártál árusokat!

Nem hiszem én, nincs ott semmi,
Cukros falat mindig jutott!
Mondd, miért nem tudtál venni?
Mert kenyérre is épp futott?!

Édesanyám, jól tudom én,
Most a nincsen, felénk nagy úr.
Létezésünk csúf peremén
Nélkülözünk olykor vadul!

Ejj, ez élet, mily mostoha!
Keserben sem jő édesség!
Ha gróf lennék, anyám, most oda
Adnék minden vagyont: tessék!

De tudd, aztán megérdemled!
Hisz szeretni, nem feledtél!
Ezer jóval felér lelked,
Finomságom csak te lettél!

S miként csoda, szemed ragyog;
Mégis hoztál édességet!
Mert jajj, szíved százszor nagyobb,
Mint átkozott szegénységed!
Budai Zolka