Áfonya : Séta súlytalan lélekkel

Áfonya : Séta súlytalan lélekkel

Bárányok legelnek az ég mezején,
pompás az idő, így nyár elején.
Mezítláb sétálok,
szívemben dallamok,
s dúdolva ballagok felhők tetején.

Elfeledett, kócos kis ösvényeken,
kacagva törve át sövényeken.
Egy tisztáson megállok,
lepkéket számolok
meg katicát zöldneszű növényeken.

Vén fák árnyas ágai átkarolnak,
szellő szőtte mesékkel ámítanak!
Csak hallgatom némán,
s hatása énrám
kimondhatatlanul megnyugtató.

A természet langyos ölelésében,
virágszőnyeg puha kényelmében,
szivárványszárnyára vesz az álom,
s messze repít, túl minden határon.


.

.

.

.

.

Hozzád...