Szeszély

Szeszély
Napok óta az jár a fejembe,
Szeszélyes embernek lehetsz e kedvére?
És mi is a szeszély? Átok, avagy erény?
A másik kérdésem eme:
Miként születik a szeszély?
És vajon veszélyes-e?

Ezen kérdéseken töprengek eleget,
Mert kik körülvesznek engem,
Bizony sokszor szeszélyesek.
Férj, édesanya, gyermekek,
Egy kedves barátom,
Szeszéllyel mindegyik megáldott.

Én magam, a szeszéllyel, kezet sosem fogtam.
Eme átkot, avagy erényt,
Életemből mindig kihagytam.
De körbe vesz mégis, mert ráébredtem minap,
Hogy a szeszélyes emberek, csudára vonzanak.

Mivel ezen embereket, én szeretem nagyon,
Ha kérdésemre választ nem is kapok,
De szeszélyes emberekkel bánni,
Bizony azértis megtanulok!
Mert ha szeszélyes nem is, de makacs vagyok.
Véghezviszem azt, mit elhatározok.

A válasz a kérdésemre, itt van máris talán,
A gyógyír a szeszélyre, az alkalmazkodás.
Mert hogyan is lehetnék kedvére, annak ki szeszélyes,
Hogy szívemre ne legyen, túlontúl veszélyes?
Kihívás ez bizony, de nem bosszankodom,
Az átok makacsságot, erénnyé kovácsolom,
Szeszélyes kedvükhöz, majd néznek csak nagyon;
Mosolygok rájuk, és alkalmazkodom.