Sidó Judit: Néha...

Néha...
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.

Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.

Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.

Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.

Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit