Simon Roland : A padon

A padon
Mint megfáradt vagabund,
reszketve kóborol a remény,
üdvözölve emel kalapot,
köszön, és leül mellém.

Jöjj kedves, valaki vár rád,
az éjszakát heves csókkal írnám,
őriznénk a szerelem lángját ,
s a holdra bíznám kettőnk titkát.

Kitárt karok az elnyűtt padok,
habár válaszod a ködbe rejted,
őszinte arcod, libbenő alakod
képzeletem vásznára festem.
Simon Roland