Furcsa ember
Ki verset farag, furcsa ember,
folyton keresi szárnyait
de nem találja, hát bánatában
versbe faragja álmait.
Ki verset farag, furcsa ember
csak pengeti lelke húrjait,
s ha nevetnek rajta körbenéz,
és nem érti ő sem, mért van itt.
Ki verset farag, furcsa ember
folyton mondandója van
szívét, lelkét eléd önti,
mégis mindig szótalan.
Ki verset farag, furcsa ember
néha verset írni sem mer.
Kormányos Sándor
