Simon Roland: Napraforgó

Simon Roland: Napraforgó

sárga tányér rémülten forog
lassan eltűnik a vörös korong
leszáll az este, s leteríti köpenyét
de a nap még elküldi üzenetét

tányérodba rejtsd el a fényt
a sötétben ez adjon neked reményt
fényesen ragyogok, s kék az ég
éjjel is benned éljen ez a kép

ijesztő az est bábjátéka
a főszereplő a fa árnyéka
erdők, rejtélyes lápok
képzelet szülte álmok

napraforgó lehajtja a fejét
suttogva ejti ki a hajnal nevét
néhány óra, s eljön a virradat
a sötétből semmi sem marad