Varga Kálmán: A Varázslat

Varga Kálmán:
A Varázslat

Megtalált éjjel a varázslat,
Álmomban tikon meglepett,
Szép gyermekkorom hozta vissza nékem,
Hová csak ritkán téved emlékezet.

Kis erdőnk mélyén csatangoltam,
Oldalamon pogácsás szütyő,
Megszökni vágytam világ elöl éppen,
Köröttem méhek, zümmögőn.

Ezernyi virág illatával,
Mutatta nékem a tavaszt,
Fákon madárkák énekükkel
Varázsoltak gyermekből kamaszt.

Rám talált, s visszavitt s én nem bántam,
Jól esett minden pillanat.
Emléke szép gyermekkoromnak,
Lehetnék bár még ugyanaz.

Kergetnék sárkányt kis fakarddal
Csatákat vívnék győzedelmesen,
S nyugodnék este jó anyám ölében,
Fülemben búgó altató éneken.

De megvirrad csendben, észrevétlen,
S a varázslat megszűnik, tovaszállt.
Emlékét őrzöm még tompa kábulatban,
S őrzi az ablakban éneklő madár.