Vas Katalin

Vas Katalin

Határt nem szab
a képzelet
Falakat sem rak
féltelek
A kirakós játék
mozaikdarabkái
képeket alkotnak
Szárnyalj...
Érezd magad szabadnak
Akaratot préselj,
mint szőlőből bort
már esik
nem kavarod fel a port
sárrá vált
összetapadt
marasztal,
de te ne maradj
légy erős
hisz ez a vágyad
vigyázva szállj
ne sérüljön szárnyad
alagút végén
vár a fény
hisz tudod
él a remény
hosszú utadon
végig kísér
álmatlan éjszakákon
szellemként kísért.


Lovakkal száguldj
tűzhányóként törj ki
s ha elfáradtál
vállamra dőlj, hisz
szeretlek...
Lelkem hangodba rezeg
érintésedbe remegek
pillantásodba ereszkedek
Kezed kezembe kulcsolódik
Lelkem lelkedbe fonódik
Sorsom fém(ny)jele vagy
S én hadd legyek VASad
míg az öröklét ketté nem hasad
Tudom, hogy bennem vagy magad
s én benned vagyok igaz
nem kellenek a szavak
miénk minden gondolat
eltéphetetlen ódszálak
körülölelnek, kószálnak...