Amalina Őszi nap

Amalina Őszi nap


Mit írhatnék kora reggel,
mikor a Nap épp hogy felkel,
elűzi fénnyel az éjszakát,
s megfürdeti benne önmagát.

Gyönyörben úszik most a táj,
a Nap szétküldi sugarát,
minden olyan meseszerű,
szétárad közöttünk a derű.

Szép reggelre virradtunk,
isteni ajándékot kaptunk,
egy újabb nyárias napot,
pedig már rég az ősz locsog.

Rohanjunk ki a levegőre,
és boruljunk le előtte;
a sugárzó Nap előtt,
aki most ismét eljött!