Komáromi János
csillag-magány
csillagok...
égbe szúrt gombostűk
mind magányos világ
csillagok...
fényévnyi üvegszálakon
mint pontok érkeznek hozzád
csillagok...
távoli tüzek libbenő szikrái
szemünkben találkozó fényszálak
csillagok...
a pupillák közé szorított végtelenek
bennünk most egymásra találnak