Árvai Emil Ősz

Árvai Emil
Ősz
1.

Reggel már fázom... Igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt... Elvérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.

2.

Festi a fákat lágy napsugár,
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek;
őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...