A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Babits Mihály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Babits Mihály. Összes bejegyzés megjelenítése

Babits Mihály Az előkelő tél

Babits Mihály
Az előkelő tél

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet,
selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél..
Óh láthatatlan, hűvös angyal
előkelő, gyönyörű tél.

S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s aki boltból az utcára lép,
lágy - fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.

Estefelé kitisztul néha
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt
amelynek ágát föl nem érjük
de gyertyás fénye ránksajog
gyertyásan és csúfolódva néznek
a karácsonyi csillagok.

Babits Mihály - Hunyt szemmel

Babits Mihály - Hunyt szemmel

Hunyt szemmel bérceket futunk
S mindig csodákra vágy szívünk
A legjobb, amit nem tudunk
A legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
Szorítsd ki, unod a valót.
Hímezz belőlük
Fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály - Hunyt szemmel

Babits Mihály - Hunyt szemmel

Hunyt szemmel bérceket futunk
S mindig csodákra vágy szívünk
A legjobb, amit nem tudunk
A legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
Szorítsd ki, unod a valót.
Hímezz belőlük
Fázó lelkedre gyöngyös takarót.

Babits Mihály: Őszinteség

Babits Mihály: Őszinteség

Őszinteség. . . Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!. . .

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad. . .
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
de karjaimat már vonja a nap. . .

Babits Mihály - Csak egy kis méhe...

Babits Mihály - Csak egy kis méhe...

De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem már ma költött
a hajnalóra.

Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja.

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
zeneláda.

Szeretnék sírni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csúnyaságra?

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.