A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Horn Zita. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Horn Zita. Összes bejegyzés megjelenítése

Horn Zita Pillanat

Pillanat
Ott szállt előttem.
Egy pihe.
Egy hófehér pihe,
Mintha madártoll lenne.
Repült.
Felém szállt.
Szerettem volna elkapni,
De nem tudtam.
Túl aprócska volt ahhoz,
Hogy ott tartsam.

Szabadsága végtelen,
Mint a tenger morajlása,
Mely sosem hagy alább,
Csak zúgja...
A pihe úgy szállt a széllel,
Tova.
Elillant, s megjelent.
Újra és újra.

Lenyűgözött.
Pár pillanat,
Melyben ott volt a pirkadat.
Melyben érezhettem a lágy békét,
A földöntúli világ szépségét.
Megértettem mindent, mi homályos,
S a pihe elszállott.

Hova sietsz te illékony csoda?
Hova vágysz?
Merre van hazád?
A messzi egekben?
Határtalan végtelenben?
Merre mész te tündér?
Utat mutatsz nekem?
Hová viszel?

Aztán megláttam...
A Nap izzott,
Az ég narancs-vörösbe borult.
S megrezzentem...
Egy árnyék várt ott.
Akkor még nem tudtam pontosan,
Mit rejt e szerzet...

De a pihe egyre csak súgta:
Menj közelebb!
S közelebb mentem...
Egyre kisebb lett a távolság köztünk,
S a Nap felragyogott.
Látni véltem körvonalait az idegennek,
Kihez a pihe hozott.
A szívem nagyokat dobbant,
Pedig még nem tisztán láttam.
De mentem előre, mindig,
Közelebb a lényhez,
Kihez tündérem szállít.

Léptem, s léptem,
Már láttam a szemét.
Olyan tiszta volt,
Benne ezer kép.
Az élet képei.
Kérdések, válaszok,
Sötét, világos.
Megijedtem...
Ez én vagyok?

Mit művelsz, pihe?
Játszol velem?
Becsapod érzékeim,
Hogy megleljem helyem?
Vagy tényleg létezik?
Ő valóságos?
Ugyanaz a smaragd szikrázik szemünkben?
Ugyanazt a tükröt érintjük emlékeinkben?
S mondd, pihe:
Mindkettőnk útját te fürkészed?
Az Ő útját is Te hinted?
Neki is megmutattad szabadságod?
S elmesélted neki a végtelen világot?

A pihe csak mondta:
Menj közelebb!
S én hagytam magam...
Már egészen láttam arcát,
S egyre éreztem akaratát.
A kérdések azonnal válaszra leltek,
Ahogy tündérem közénk lépett.

Nem mondott semmit.
A Nap is nyugovóra tért.
Csendben figyeltünk,
Figyeltük őt, a pihét,
Ki nem szólt,
Csak mosolygott.
Mert jól tudta:
Munkája bevégeztetett.
Az út immár egyenletes,
A két smaragdszemű nyugovóra térhet.
Hazaértek.

Még utoljára rájuk nézett,
De nem szólt.
Csak mosolygott, s tovaszállott...
Horn Zita