A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Győrfi-Bátori Péter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Győrfi-Bátori Péter. Összes bejegyzés megjelenítése

Győrfi-Bátori Péter Ha akarom

Győrfi-Bátori Péter
Ha akarom

Ha akarom,
Szén leszek a ceruzában.
Ha akarom,
Benne leszek az álmaidban.
Magas hegyekre mászok,
Kerek dombokról csúszok.
Egy kiálló szikláról,
A háztetőkre ugrok.
Kacsalábon forgó paloták,
Kék almákat termő almafák.
Ha akarom,
Meghempergek a hóban.
Ha akarom,
Elmerülök a feneketlen tóban.
S elsétálok
Az Óperenciás tengeren túlra.
Felfekszek a nem létező
Legvadabb folyóra.
Hadd vigyen fel
A legmagasabb üveg hegyekre,
Hogy ott a nyitott ablakon
Korcsolyázzak,
A semmiben meg megfázzak.
S jeget lehelve
A sárkányokkal szembeszálljak,
A 100. emeleten a 100. szobában,
Egy királylányt találjak.
Boldog vagyok, kicsordul a könnyem.
Vége van, kiszállok,
S becsukom a könyvem.

Győrfi-Bátori Péter Nehéz

Győrfi-Bátori Péter
Nehéz

Nehéz olyanná lenni,
Amilyennek lenni akarunk.
Nehéz kiválasztani az utat,
Amin elindulni akarunk.

Nehéz a múltba tekinteni,
Egy gondolatba kapaszkodunk.
Nehéz a jövőbe nézni,
Egy cérnaszálon himbálózunk.

Könnyű a semmibe ülni
Mondván: Elfáradtunk!
Könnyű magunkat sajnáltatni:
De hiszen emberekből vagyunk!

Könnyű a másikat hibáztatni
És Isteníteni magunk.
Nehéz a tükörbe nézni,
És felismerni saját arcunk!

Győrfi-Bátori Péter Lángoló jövő

Győrfi-Bátori Péter
Lángoló jövő

Egyik helyből a másikba gurulunk.
Egyik pillanatból a másikba látunk.
Egyik megállóból a következőbe lépünk.
Egyik percről a másikra,
Egy könnycseppet és mosolyt kérünk.
Majd hosszú keskeny járdán lefelé,
Vagy egy négysávos országúton
Rohanunk felfelé.
Tornyokból ugrunk a magasságba.
Színekkel körülvéve,
Vágyunk a láthatatlanságra.
Remegő hanggal egy pocsolyában úszva.
Lángoló jéghegyektől mindenünket felgyújtva.
Félünk a csillogó távoltól.
Félünk az előttünk álló ajtótól.
Félünk a körülöttünk lévő emberektől.
Félünk egy igaz baráti öleléstől.
Fejünket dühösen a falba verjük.
És csendben a világgá kürtöljük,
Hogy rettegünk a jövőtől,
Az előttünk álló elkövetkezendőktől.
A mostantól és a két perc múlvától,
S az óra végtelen körbejárásától.