A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Balázs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Balázs. Összes bejegyzés megjelenítése

Szabó Balázs A csoda

A csoda

Van egy csoda itt a Földön
Úgy is hívják énekszó
Segít mindig bármi jöjjön
Fújjon szél, vagy essen hó.

Lelked érti csak a titkát
Szívbe bújik szívesen,
Ezt hallgatja magyar, horvát
Talján, Gall és Szerecsen,

Orosz, Ukrán Román, Japán
Hollandok és Németek
Jó pár napig sorolhatnám
A nagyvilági népeket.

Szereted őt éjjel-nappal
Egyszer komoly, másszor vad
Tisztán zengő kedves hanggal
Hamarjában rád ragad.

Füledben van jóban, rosszban
Vígasztal és felvidít
Halkan szól a rádióban
Néha napján felordít.

Nem mondom ki úgyis tudod
A zenéről beszélek
Néked is van kedvenc dalod
Közéjük tán beférek?

(Szabó Balázs)

Szabó Balázs A zene

Szabó Balázs A zene


Van népi
Van komoly
Van régi
Van komor,

Van rock is
Van fanky
(Itt nincs rím
Ezt hagyd ki)

Vele alszunk, vele kelünk
Ha kell, ott van mindig, mindig velünk
Vele élünk, vele halunk
A zenétől mindent, mindent megkapunk...

Szabó Balázs :A veréb is madár

A veréb is madár
- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?

- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?

Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.

Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.

Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!

Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Szabó Balázs

Szabó Balázs A ZENE A TE GYÓGYSZERED

Szabó Balázs A ZENE A TE GYÓGYSZERED




Ha a szíved annyira fáj,
hogy kimondani sem lehet,
Ha semmi nem jön össze már
úgy érzed, senki sem szeret,

A zene a Te gyógyszered!

Ha kinn mindent ellep a sár,
tavasz váltja fel a telet,
Ha messze van a forró nyár,
utálod a hideg szelet,

A zene a Te gyógyszered!

Ha ősszel nincs levél a fán
és reggel senki sincs veled,
Ha elment a gyöngyhajú lány,
nem fogja senki a kezed,

A zene a Te gyógyszered!

Ha már a körhinta is áll,
úgy érzed a Föld sem kerek,
Ha az álomhajó sem vár
és már minden mindegy neked,

A zene a Te gyógyszered!

Ha eddig nem talált még rád
a szerelem nem szólt neked,
Ha csókra szomjazik a szád,
ám az élet mégsem szeret,

A zene a Te gyógyszered!

Ha a zsebed is üres tán,
de elmondani sem mered,
Ha elvitt mindent a Sá-Tán,
és Te nyomát, vassal vered,

A zene a Te gyógyszered!

Ha a vén koldus is már
egy asztalnál iszik veled,
Ha otthon csak a semmi vár,
hogy egy pofont adjon neked,

A zene a te gyógyszered!

Ha az ősök szeme sem lát,
Ám az élet kereszt-betett
Te is ezt a gyógyszert szedd hát,
A gyilkos tabletták helyett!

A zene a Te gyógyszered!

De, ha csak unatkozol tán,
és nem érted mi van veled,
Ha dúdolod ezt a dalt már,
Kezeddel a ritmust vered,

A zene a te gyógyszered!

Ha netán furcsán néznek rád,
Mint annak idején egyszer,,
Ha nem nyithatod ki a szád,
mert nem engedi a rendszer,

A zene a legjobb gyógyszer!!

A zene a Te gyógyszered,
Recept nélkül is szedheted,
Ez a dal itt szól melletted,
Visszahozza a jókedved,

A zene a Te gyógyszered!

Szabó Balázs:Felettünk a csillagok

Szabó Balázs:
Felettünk a csillagok

Felettünk a csillagok
Ha tekintetetek este feltéved az égre,
Arra az ismeretlen művész alkotta képre,
Nézzétek meg akkor ismét jól e mozgóképet,
Közben élvezzétek a nyugalmat és a szépet!

Láthattok ott fenn, egy nagyon öreg új világot,
Festményt, mit a Hold szúként egy helyen már kirágott,
Porként söpörve szét asztalán a csillagokat,
Bearanyozva vele minden éjszakátokat.

Vajon ez a nagy óriás miért időtálló
Miért nem szövi be testét soha a pókháló?
Miért vagyon odafenn nyugalom, béke és rend,
Miért érti meg egymást a sötétség és a csend?

A válasz ott az égen ott hever a szemed előtt,
Ott volt az mindig, akár tegnap vagy tegnapelőtt,
Olvasd el és mondd el az írástudatlanoknak,
A vakoknak is, és az irigy szomszédaidnak:

Mert odafenn, a kiscsillag jól megfér a naggyal,
A Hold, öldöklés helyett, fogócskázik a Nappal,
A halovány fény soha nem irigy a tündöklőre,
Tudja azt jól, ő is fényes lesz majd esztendőre.

Vigyáznak, a másik tűz is ugyanúgy lobogjon,
Az nem lehet, hogy a csillag fényt, társától lopjon.
Csupán ennyi a titka a néma égboltunknak,
Ilyen freskót a Földre sajnos még nem rajzoltak!