Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó

Boda Magdolna: (Egyszer így lenne jó )

Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az

égre, óvatosan bontogatva ki a világot.

Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.

Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra

és a megszokottság ne törjön ránk.

Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...

hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...

vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,

nem elvárva a mező zöldjét,

a virágok színét, illatát,

a szirmok bársonyát.

Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új

értelmet adni a fogalmaknak

és kötni új barátságot a világgal és magunkkal

és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint

és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem

Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,

hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,

hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan

bújjunk az éjszaka csendjébe...

végre kinyújtózva önmagunkban.

Egyszer így lenne jó.