Tóth Beáta Mária Mondd az égbe!

Tóth Beáta Mária
Mondd az égbe!

Földre zuhan az ég kékje
Beterít mindent, mit idelenn ér
Cseperedik a szó, fecseg
Szívből beszél, lázadva kér

Látványba szédült napsugár ringat
Bársonnyal simogat az ég
Felemeli lelked, szél viszi szavad
S már nem csak a Földön

Tóth Beáta Mária Távolból érzem

Távolból érzem
Mert a távolságban rájövünk arra
Hogy mit is jelent nekünk a másik
Mert még mindennap látva
Nem érezhetjük mennyire hiányzik
Hiszen velünk van
S aki itt van, nem hiányozhat
De midőn megnőnek a kilométerek
Megtudhatjuk, hogy igazán mit jelentett
S ha hetek, hónapok telnek el
Hogy nem találkozhatunk
Csak levelek cserélődhetnek
De egymást nem láthatjuk
Mert sok az az út...
De néha egymáshoz indulunk
S ilyenkor még kedvesebb a találkozás...
Már én is tudom, mi az igaz barátság!
Tóth Beáta Mária