A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth Zoltánné Ircsi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tóth Zoltánné Ircsi. Összes bejegyzés megjelenítése

Tóth Zoltánné Ircsi Barátom figyelj rám

Barátom figyelj rám

Munkába indultam, ahogy minden reggel,
évek óta csendben, ahogy teltek a percek,
úgy lett egyre jobb és jobb a kedvem.
Eszembe jutott újra látom régi barátom,
eljátssza nékem a kedvenc dallamom,
a zene feltölti ismét a lelkem, mint egykoron.
Eljött a pillanat, ismét egymás előtt álltunk,
lelkem nem szállt tovább, hirtelen
a szomorúság, fájdalom kínja szorította át.
Nem úgy láttam, ahogy szívemben élt,
arcát fátyolos köd borította, néha gyenge mosoly
suhant át, fájdalomtól meggyötört arcán.
Rám nézett, de nem látott, Istenem miért?
Kedves barátom, ki tiszta, jólelkű, miért szenved, miért?
Zene átjárta lelkét, kitöltötte életét, hova lett mindez,
hova és miért?
Eltelt egy éjszaka, csak forogtam ágyamban,
szememre álom nem jött, csak egy furcsa köd,
s e ködben azt láttam, amit nem akartam.
Lelkem kiszáradt, mint a fájdalomtól
összement kicsavart szivacs, ki egy csepp vízért
könyörög, egy kiszáradt patak medrétől.
Ha egyszer megtehetném, elrabolnám barátom,
kivinném a természetbe, hogy kitisztulhasson újra a lelke,
Ott lehetnénk hosszú, hosszú napokig, tudom ez segítene.
Egy idő után visszatérne, az őszinte mosoly az arcára,
szeme csillogna újra a zene ritmusára,
lelke feltöltődik és vissza kapná a boldogságot, nyugalmat, az életébe.
Mások lehet félreértenék, mert az élet mindig mást ígér,
társaink, akik mellettünk élnek,
kétkedve néznék e két lelket, barátságunk nem értenék, hisz ilyen nem lehet.
De a barátság erősebb, mint a szerelem, igaz barát, szilárd, mint a szikla,
melletted van, kérned sose kell,
teszi a dolgát, hisz érzi tennie mit kell.
Arra kérlek hallgass rám, halld meg szavam,
ne csak azt lásd, hogy jár a szám,
túl leszel ezen is, ahogy annyi mindent túléltél már.
Ne tűnj el a napok sűrűjében, emelkedj felül mindenen,
barátaid, kik melletted vannak, hagyd, hogy fogják két kezed,
hagyd köztük nekem is, ahogy tetted régen.
Ha minden cérna elszakad, te csak gondolj miránk,
szeretteidre, gyermekeidre, barátaidra, ismerősökre,
mit éreznénk, ha feladnád, élhetnénk-e nélküled boldogan tovább?
Kérlek hát vigyázz magadra, kérlek vigyázz!
Tóth Zoltánné Ircsi