A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kormányos Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kormányos Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése

Kormányos Sándor Holnap talán már...

Kormányos Sándor
Holnap talán már...

Holnap talán már dér ütötte
csendben reszketnek kint a fák,
s kéken ködlő messzeségben
útra kelnek a vadlibák.

Holnap talán már messze ringón
szól egy dallam a rét fölött,
és mélabúsan azt dalolja,
hogy volt egy nyár, de elszökött.

Holnap talán ha felzokogva
illanó álmunk búcsút int,
árván maradva összenézünk,
fáj majd, hogy ősz lett már megint.

Kormányos Sándor Holnap talán már...

Kormányos Sándor
Holnap talán már...

Holnap talán már dér ütötte
csendben reszketnek kint a fák,
s kéken ködlő messzeségben
útra kelnek a vadlibák.

Holnap talán már messze ringón
szól egy dallam a rét fölött,
és mélabúsan azt dalolja,
hogy volt egy nyár, de elszökött.

Holnap talán ha felzokogva
illanó álmunk búcsút int,
árván maradva összenézünk,
fáj majd, hogy ősz lett már megint.

Kormányos Sándor Hold sarlóján

Hold sarlóján
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.

Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.

Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor

Kormányos Sándor Furcsa ember


Furcsa ember
Ki verset farag, furcsa ember,
folyton keresi szárnyait
de nem találja, hát bánatában
versbe faragja álmait.

Ki verset farag, furcsa ember
csak pengeti lelke húrjait,
s ha nevetnek rajta körbenéz,
és nem érti ő sem, mért van itt.

Ki verset farag, furcsa ember
folyton mondandója van
szívét, lelkét eléd önti,
mégis mindig szótalan.

Ki verset farag, furcsa ember
néha verset írni sem mer.
Kormányos Sándor