A következő címkéjű bejegyzések mutatása: T. Krisztián. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: T. Krisztián. Összes bejegyzés megjelenítése

T. Krisztián Rejtélyek

T. Krisztián
Rejtélyek

Nappal suhanó rideg árnyak,
Az éjszaka egy tündér szárnyal,
A tündér álmomban jött elő,
Éjszakában felkelt az eső.

Szálló fűzfa égi testen,
Kicsi leány beléd estem,
Estem én már sok szép jóba,
Zuhantam már kútba orral.

Éjszakában egy nyíló virág,
Nappal hervadó kicsi leány,
Éjszakánként csillagként fénylik,
Nappalra keze-lába vérzik.

Szívem gyönyörű mámorában,
Nappal alszok egy álmos fával,
Mert az éjszakát vele töltöm,
És így az élet csupa öröm.

Virág szánt és traktor nyílik,
Plafonon egy zár és kilincs,
Fejen álló csupasz világ,
Traktor törte árva virág.

Égen járó kis emberek,
Földön fekvő tetemek,
De a szerelem újra él,
És lábad alatt a kék ég.