A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kerekes László. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kerekes László. Összes bejegyzés megjelenítése

Kerekes László: Naptolvaj

Kerekes László: Naptolvaj

Egy tollvonás kiszántja
Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbeszorult ablakot

Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé

Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét

Te az életed hordod:
Hamvából is - az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.

Kerekes László: Ne félj

Kerekes László:
Ne félj

Hagyd játszani
Elcsendesült gondolataid
Legalább az álmok ujjait
Ne szorítsd ökölbe...

Miért akarsz a hideg betonon
Elszánt tömegben vonulni?
Miért nem mersz hunyt szemmel
Ringatózni a Vágy-öbölben?

Félsz. Tudom.
Mondanod sem kell.
Látom a csonkának vélt,
Vérző, félig-eltemetett lelket...

Mintha ólommal béleltek volna
Úgy vánszorogsz át
Az egyforma napok
Kőzuhatagai között

De vár Rád egy kavargó perc
És repülsz, a Felhő magas, de Tiéd
Minden álom megtart, ha hiszel
Itt egy álom, vedd el; ne félj!