Sidó Judit Ha lehetne...

Sidó Judit
Ha lehetne...

Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni az egész életem,
s más szemmel nézni a végzetem!

Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni szívem rezdüléseit,
s gondolataim bűnös lüktetéseit!

Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a miérteket,
s az értelmetlen kérdéseket!

Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a jelenemet,
s előhozni az igazi jellememet!

Ha lehetne változtatni,
mindenki azért könyörögne.
Ha lehetne változtatni,
megszűnne a rossz örökre!

Sidó Judit Próbálok segíteni!

Sidó Judit
Próbálok segíteni!

Nap, Hold, Csillagok ma mind neki ragyogjatok,
mert szíve elveszett a szerelem rejtekében,
s nem látja a kiutat, a fényt a kétségben!

Imám kiáltom a sors mindenható urának,
hogy mutasson utat egy hű szívnek,
ezért keseregnek most a rímek!

Megérdemli, hogy boldogság kísérje utazását
a szenvedély ismeretlen vidékén,
s szerelmet nyerjen a nyár végén!

Drága barátom én ennyit tehetek,
verset írok, ha szenvedésedtől fulladok,
s számodra megváltást kutatok.

Sidó Judit: Néha...

Néha...
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.

Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.

Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.

Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.

Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit