Sidó Judit
Ha lehetne...
Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni az egész életem,
s más szemmel nézni a végzetem!
Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni szívem rezdüléseit,
s gondolataim bűnös lüktetéseit!
Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a miérteket,
s az értelmetlen kérdéseket!
Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a jelenemet,
s előhozni az igazi jellememet!
Ha lehetne változtatni,
mindenki azért könyörögne.
Ha lehetne változtatni,
megszűnne a rossz örökre!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sidó Judit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sidó Judit. Összes bejegyzés megjelenítése
Sidó Judit Próbálok segíteni!
Sidó Judit
Próbálok segíteni!
Nap, Hold, Csillagok ma mind neki ragyogjatok,
mert szíve elveszett a szerelem rejtekében,
s nem látja a kiutat, a fényt a kétségben!
Imám kiáltom a sors mindenható urának,
hogy mutasson utat egy hű szívnek,
ezért keseregnek most a rímek!
Megérdemli, hogy boldogság kísérje utazását
a szenvedély ismeretlen vidékén,
s szerelmet nyerjen a nyár végén!
Drága barátom én ennyit tehetek,
verset írok, ha szenvedésedtől fulladok,
s számodra megváltást kutatok.
Próbálok segíteni!
Nap, Hold, Csillagok ma mind neki ragyogjatok,
mert szíve elveszett a szerelem rejtekében,
s nem látja a kiutat, a fényt a kétségben!
Imám kiáltom a sors mindenható urának,
hogy mutasson utat egy hű szívnek,
ezért keseregnek most a rímek!
Megérdemli, hogy boldogság kísérje utazását
a szenvedély ismeretlen vidékén,
s szerelmet nyerjen a nyár végén!
Drága barátom én ennyit tehetek,
verset írok, ha szenvedésedtől fulladok,
s számodra megváltást kutatok.
Sidó Judit: Néha...
Néha...
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.
Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.
Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.
Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.
Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.
Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.
Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.
Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.
Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)