Éjszaka megszínesedik minden. Semmi sem nehéz, azt hisszük, mindent legyőzhetünk, és az elérhetetlent pótolják az álmok.
(Erich Maria Remarque)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rainer Maria Rilke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rainer Maria Rilke. Összes bejegyzés megjelenítése
Rainer Maria Rilke: Körhinta
Rainer Maria Rilke: Körhinta
Tetejével s árnyékával együtt
Forog egy kis kerék, és körbe
Színes lovak állnak tündökölve,
De ki nem siet, azt lassan elfelejtjük.
Bár némelyikük kocsihoz van kötve,
Azért bátrak ők, harapják kengyelük,
Egy nagy vörös oroszlán megy velük
És egy elefánt is látszik a tükörben.
Köztük szarvas, mintha erdőben ügetne
Csakhogy nyerget hord és rajta
Egy kis kékruhás lány van odakötve.
Az oroszlánon sápadt fiúcska szárnyal,
Két kezét a félsz feszíti görcsbe
Míg fintorog az állat rémítő pofával.
És egy elefánt is látszik a tükörben.
És egyre gyorsul mert tudja itt a vége,
És pörög-forog mindig céltalan,
Vörös, zöld és szürke keveréke
Bár némelyiknek gyermekarca van.
És néha nevetés sodródik a szélben,
Egy igazi, mely felragyog és illan
E vakító és szédítő egészben.
Tetejével s árnyékával együtt
Forog egy kis kerék, és körbe
Színes lovak állnak tündökölve,
De ki nem siet, azt lassan elfelejtjük.
Bár némelyikük kocsihoz van kötve,
Azért bátrak ők, harapják kengyelük,
Egy nagy vörös oroszlán megy velük
És egy elefánt is látszik a tükörben.
Köztük szarvas, mintha erdőben ügetne
Csakhogy nyerget hord és rajta
Egy kis kékruhás lány van odakötve.
Az oroszlánon sápadt fiúcska szárnyal,
Két kezét a félsz feszíti görcsbe
Míg fintorog az állat rémítő pofával.
És egy elefánt is látszik a tükörben.
És egyre gyorsul mert tudja itt a vége,
És pörög-forog mindig céltalan,
Vörös, zöld és szürke keveréke
Bár némelyiknek gyermekarca van.
És néha nevetés sodródik a szélben,
Egy igazi, mely felragyog és illan
E vakító és szédítő egészben.
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Uram, eljött időd! Hosszú volt a nyár.
Vesd ki hát árnyékod a csupasz napórákra,
S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ.
Érleld a még szedetlen kerteket,
S adj nekik néhány napfényes órát,
Hogy roskadjanak a fák és kiforrják
A nehéz borok az édes ízeket.
Kinek még nincsen, nem lesz már otthona.
Ki most magányos, még sokáig az lesz.
Virraszthat, várhat, idegesen tesz-vesz
S a kihalt körúton sétál ide-oda
Míg nyugtalansága száll a levelekhez.
Uram, eljött időd! Hosszú volt a nyár.
Vesd ki hát árnyékod a csupasz napórákra,
S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ.
Érleld a még szedetlen kerteket,
S adj nekik néhány napfényes órát,
Hogy roskadjanak a fák és kiforrják
A nehéz borok az édes ízeket.
Kinek még nincsen, nem lesz már otthona.
Ki most magányos, még sokáig az lesz.
Virraszthat, várhat, idegesen tesz-vesz
S a kihalt körúton sétál ide-oda
Míg nyugtalansága száll a levelekhez.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)