A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pintér László. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pintér László. Összes bejegyzés megjelenítése

Pintér László Tavasz volt októberben

Pintér László

Tavasz volt októberben


Ősz volt. Lehullni készült már a levél:

A rügy is enyves bundába öltözött...

Belső érzés súgta, hogy jön már a tél,

De csattanósan értek a gyümölcsök.



De tavaszi láz lüktetett az érben:

Márciusi illat, szerelmi mámor.

Nyíltak a szívek, tisztán, hófehéren

A szabadság megízlelt italától.



A gyümölcse tizenegy évig érett,

Lassan, de keményen, mint az életünk,

És büszkén, mint az isteni szentségek,

Kövezett utcákon menetelt velünk.



Október napja csókolta pirossá:

Remények melege édesítette:

Milliók vágya imát küldött hozzá,

De a hazugság réme ítélt felette.



Nagy volt: hatalmas és édes, mint a méz:

Új volt és magyar, és fénylett, mint a nap:

Friss és üde, mint a tavaszi vetés,

De elrabolták tőlünk egy nap alatt.



Nőtt a lelkünk a világot elöntőn,

Mint a vízözön, s Noé voltunk rajta.

Szívek pihentek múlton, mán és jövőn:

Eltűnt a tegnap remegő alapja.



De jött egy óra, egy keserves hajnal,

Mikor ősz zúgott végig lelkeinken

Keményen: kegyetlen, feltarthatatlan:

És e vad viharban elveszett minden.



De maradt egy élet, - ha még maradt, -

Egy szánalmas egy megmenteni való.

Szökni kellett dermedt éjszakák alatt,

S a letiport csönd volt a búcsúztató.



Ősz volt. - Eltűnt a fákról minden levél:

A rügy is enyves bundába öltözött.

Belső érzés súgta, hogy itt van a tél.

S lehulltak már mind az érett gyümölcsök.