Mihályi Réka Ha sírsz...

Mihályi Réka
Ha sírsz...

Ha egy nap megint elfog az érzés,
ha kevés a válasz, több a kérdés,
Amikor csak zenélnél, vagy írnál,
Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.

Gondolj arra én ott vagyok veled,
Én vagyok most is a másik feled.
Letörlöm tisztán hulló könnyeid,
Vigasztallak, olvasom könyveid.

Ott csücsülök az ágyadon Veled,
Mosolygok Rád és fogom a kezed.
Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,
Szeretném, hogy ne érezd a magányt!

Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,
Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,
Most, Mindig és Örökké egy dalban,
A zongorán egy eltévedt hangban.

A sorok között, amiket írtam,
A könnyekben, amiket én sírtam,
A levegőben szállok melletted,
A hangom is szól valahol benned.

A lila betűkben a zöld után,
Mikor más egy síróra néz bután,
Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked,
Ott leszek Veled és átölellek!

Mihályi Réka Álommanó

Mihályi Réka Álommanó

Van egy manócska, akit úgy hívnak Szuszi.
Mikor homlokodra száll az esti puszi,
Fejedben mocorog, fiókjait lesi,
a nadrágját, vagy a zokniját keresi?

Hát nem ilyen szétszórt ez a csöpp manócska,
megvan a zoknija, bár kicsit már ócska...
Szuszi csak az ódon fiókokat nézi,
miben a képeket, emlékeket őrzi.

Mikor már csak lassan pihegsz behunyt szemmel,
Szuszi fog egy fiókot, kezdi egy szebbel...
Bele-bele kukucskál, lassacskán húzza,
Ilyenkor még kezed a lepedőt nyúzza.

Szuszi már mosolyog, látja mi van benne,
Látja, hogy lábikód az egekbe menne.
A kék ég madarakkal. Ez a fiók-kép,
A manó megunja, hát arrébb áll ekképp.

Mást akar most, nem kék eget, madarakat,
Kihalt utcák várják, s pár betört kirakat.
Alszik a város kék paplanba takarva,
Továbblép a manó a nyüzsgést akarva.

Nyári kép, dúdol a Nap, cikázik a lég,
futnak együtt, kézen fogva, harsog az ég,
Sokaság, meg sem áll, nevetve elterül,
Boldogság kerülget, de aztán elkerül.

Ráfagy a mosoly a kismanó arcára,
megáll, emlékszik a Boldogság-harcára.
"Értelmetlen harc egymás ellen.
Önmagunkkal szemben...a másik mellett."

De koppan egy piros gomb a manó fején,
Felkonyul és ott terem máris a helyén.
Eszébe jut, hogy ő dolga felejteni,
nem kéne ezt az emléket elejteni...

Keres egy másikat, ami már porosabb,
Látszik is rajta, mert a fiók szorosabb.
Rángatja a manó, már majdnem rugdalja,
a kíváncsiság az oldalát furdalja.

Mi lehet benne? A legmerészebb vágyad?
Nagyokat nyög közben alattad az ágyad...
Mi lehet benne? Féltve lopott félelmed?
Vagy képek arról, mit elhagytál hol leld meg...

Gondolja a manó, hát most meg mit tegyen?
Rugdalja még szét, igyon, vagy inkább egyen?
Még most se nyílik, a manó tiszta ideg,
Közben meg egyre közeledik a hideg.

Megfogja a manó, hirtelen kirántja,
A fiókból kiborul minden pikrántya.
Dühöng a manó, vörös az ábrázata,
Eláll a lélegzete, a káprázata.

Meglátja azt amit mindig is keresett,
Ami nagy volt rá, s miben párszor elesett,
Ott hevert most a nagy kupac pikrántyában,
S a manó beleugrott a nadrágjába.

Mihályi Réka:Ezt az egyet mondhatod!

Ezt az egyet mondhatod!
Bárhol légy és bárkivel,
Bármikor és bármiben,
Bárhonnan mész bárhova,
Bárki kísér, bárhogyan.

Bármit gondolsz, bármit vársz,
Bármit hiszel, bármit látsz,
Bármit adsz és bármit kapsz,
Bárkitől bármit akarsz.

Bárhogy vagy és bármilyen,
Bármit teszel, s bármit nem,
Bármit érzel, bármit tudsz,
Bárhonnan, bárhova jutsz...

Bezárva vagy szabadon,
Tömeggel vagy egymagad,
Éjfélkor vagy épp délben,
Kabátban vagy meztelen,
Télből lépsz a Tavaszba,
Tavaszból a Nyaradba,
Anyával vagy gyermekkel,
Kar-karban vagy durcásan.

Kívül állsz vagy belül mész,
Sikert vársz vagy csalódást,
Hiszel-e vagy kételkedsz,
Mosolyt látsz vagy könnyeket,
Életet adsz vagy halált,
Pofont kapsz vagy csókokat,
Ördögtől akarsz-e pénzt,
Vagy csodákat Istentől?

Kedvesen vagy erősen,
Bájosan vagy keményen,
Pisztolyt fogsz vagy galambot,
Elsütöd vagy megfogod,
Gyűlölsz-e, vagy épp szeretsz,
Sokat tudsz vagy keveset,
Legmélyről a magasba,
vagy Egekből a Föld alá...

Bárhogyan élsz, bárhogy halsz,
Bárhogy játszol, bármennyit csalsz,
Bárkit szeretsz, bárhogy félsz,
Bárhogyan halsz, bárhogy élsz...

Ezt az egyet mondhatod:
Csak Magamra számíthatok!
Mihályi Réka