A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Alexandra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szabó Alexandra. Összes bejegyzés megjelenítése

Szabó Alexandra

Álomvilág
Álomvilág csupán, mit szemünk lát,
Nem érezzük az élet kisebb sóhaját.
Valójában az a rideg tény,
Hogy az élet olykor nagyon kemény.
S csak sétálunk vágyaink peremén.

Ide-oda sodor az élet
Olykor szerelemmel éltet,
S ha tovaszáll, marad utána a gyötrő lét, tétován.
Fáj a szíved, s ezért érzed magad elég kuszán.
S csak összevisszaság lesz szíved alkonyán.

Álmaidban az örök gyermekkor,
Csak Emlékeid kedvéért élsz olyankor.
A szép és csak a jó létezik akkor.
S ha felébredsz, jön újra a jelenkor,
És nem tudod miért sajog a lelked ilyenkor.

Mitől fáj ennyire? S mért kíséri akkora sóhaj?
Mintha romba dőlne a vágyad,
S vele együtt minden ábrándod.
Csak pörgeted tovább magad előtt vágyálmod.
És tudod jól, múltad vissza már nem kaphatod.

Ábrándjaid messze szállhatnak veled,
Benned mindig mély nyomot tehet.
S ha álmod megvalósítod ,
Az életet színesebbnek láthatod.
Boldoggá tesz, s ez a lényeg,
Veled táncolnak majd a pajkos tündérek...
Szabó Alexandra