Enemy
Vegyes a nép
Vegyes a nép
Sokfélék vagyunk
Sárgák, feketék, fehérek
Bőrünk színe határoz meg minket
Van, aki utálja a népeket
Nem bírja a színeket
Gyűlölet, rasszizmus
Ezek jellemeznek minket.
Ezek vagyunk
És talán maradunk
Ha nem változunk
Ez nem segít rajtunk
Sok ember
Sokfélét utál
Fajt és típust ő talál
Undorítónak már
Sok ember
Sokfélét szeret
Mást elviselni
Egyszerűen képtelen.
Ha ismerne másokat
Mások érzéseit
Tán változni szeretne
S változna léte.
Ne gyűlölj ok nélkül
Minden embert
Csak azt aki bánt
És rossz veled
Ha az emberek szeretnék egymást
Könnyebb lenne az élet
Szívük összeérne
Életük könnyebb lenne.
Vegyes a nép,
De néha nem ez a gond
Hanem a gyűlölet
Mely szüli a gondot.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Enemy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Enemy. Összes bejegyzés megjelenítése
Enemy :Zsoldoshadsereg
Zsoldoshadsereg
Emberek, kik elfordulnak,
Fiatalok, öregek,
Kik azokhoz jók,
Kiktől jutalmat várnak.
Emberek, kik múltat tagadnak,
Egymást és magukat
Másokért hazudtolnak,
Tagadják a múltat,
A jelenben halnak.
Természetesnek veszik, hogy így élnek,
Sokaknak titkát fecsegik az éjnek.
Titkot, melyet megőrizni nem lehet,
Másokat kibeszélni, sértegetni hátuk mögött,
Bizony így szebb minden élet.
Sok lenne a kérdésem,
Választ mégsem kapok.
Hol van a szép élet?
Ha nem itt, talán ott?
Furcsa vagyok talán,
Mert nem vagyok más,
Nem vagyok az átlag,
Az élet hat így rám!
Örömöt én másban lelek,
Mint körülöttem a nép,
Melyben élem életem,
S halok egy szép, sötét éjjelen.
Enemy
Emberek, kik elfordulnak,
Fiatalok, öregek,
Kik azokhoz jók,
Kiktől jutalmat várnak.
Emberek, kik múltat tagadnak,
Egymást és magukat
Másokért hazudtolnak,
Tagadják a múltat,
A jelenben halnak.
Természetesnek veszik, hogy így élnek,
Sokaknak titkát fecsegik az éjnek.
Titkot, melyet megőrizni nem lehet,
Másokat kibeszélni, sértegetni hátuk mögött,
Bizony így szebb minden élet.
Sok lenne a kérdésem,
Választ mégsem kapok.
Hol van a szép élet?
Ha nem itt, talán ott?
Furcsa vagyok talán,
Mert nem vagyok más,
Nem vagyok az átlag,
Az élet hat így rám!
Örömöt én másban lelek,
Mint körülöttem a nép,
Melyben élem életem,
S halok egy szép, sötét éjjelen.
Enemy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)