A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Belenta Emilia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Belenta Emilia. Összes bejegyzés megjelenítése

Belenta Emilia: De szeretnék madárka lenni

Belenta Emilia
De szeretnék madárka lenni

De szeretnék madárka lenni,
A magasban messze szállni.
Nagy óceánt, hegyeket átrepülni,
Drága szülőföldem meglátogatni.

Vállamban hirtelen bizsergést érzek.
Mi lehet ez? - kíváncsian kérdem.
Odapillantva észrevettem,
Szárnyam nőtt ki énnékem.

Lassan fölszállok a végtelen magasba,
Nagy örömmel indulok utamra.
Óceán vizét, hegyek csúcsát csodálva,
Izgatottan repülök ´Hazámba´.

Szárazföldet remegve megpillantva,
Csak az jár gondolatomban,
Milyen érzésem lesz majd akkor,
Mikor szülőföldem újra látom.

Már kezd ismerős lenni a táj.
Kárpátok hegycsúcsát figyelve,
Felébrednek bennem a régi emlékek,
Szememből a könnyek megerednek.

Célomhoz egyre jobban közeledve,
Szívem nagyot dobban megremegve.
Megérkeztem drága szép ´Hazámba´,
Beteljesedett, mire régen vágytam.

Istenem, ismét itthon vagyok!
Szülőföldem de sokat változott.
Újak az utcák, parkok, házak,
Szinte nem is ismerek reájuk.

Megpillantom régi kis házunk,
Pihenésre háztetőnket szánom.
A sötét éj mély csöndjében
Lassan álom jön szememre.

Ismét, újra gyermek lettem,
Régi hintámon kacagva lengedeztem.
Kis ibolyavirágot csokorba kötöttem.
Éreztem, nagyon boldog lettem.

S eljött a reggel följött a ragyogó nap,
Csodálkozva kerestem szárnyamat.
Csalódást adott nekem az ébredés,
Hiszen csak álom volt az egész.

Eltűntek a csodás álomképek,
Helyükbe ismét az emlékek léptek.
Istenem, hozzád bízva fohászkodom,
Segíts, hogy vágyam egyszer valóra váljon.