A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gárdonyi Géza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gárdonyi Géza. Összes bejegyzés megjelenítése

Gárdonyi Géza Aludjál, aludjál

Gárdonyi Géza

Aludjál, aludjál

Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel.

Gárdonyi Géza

Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemek mélységeit.
Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belőle elő? És miért más minden sugár? Miért hideg ebben a percben? Jégnek a sugara és tűznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykő.
/Gárdonyi Géza A láthatatlan ember részlet/