A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jónás Tibor YoTi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jónás Tibor YoTi. Összes bejegyzés megjelenítése

Jónás Tibor YoTi :Vízesés

Vízesés
Sok-sok hosszú mérföld után,
A folyó el kéne fáradjon tán,
De hol odébb útja vége látszik,
Ott gyorsul s vadabbul játszik.

Taraját egyre feljebb hajtva,
Ijedten kapaszkodik a partba,
Miközben medrében suhan,
Mert fél, hogy arrébb lezuhan.

S valóban, odébb a hűs víz alatt,
Medre pillantás alatt megszakad
És hol eltűnni látszik a vízfodor,
Azt hinnéd, ott már csend honol.

De nem ott van a világnak vége,
Bár, mit hallasz majd odaérve,
Idézi füleidnek a pokol hangját,
Emelve feljebb a víznek rangját.

És az, míg hullva társára zuhan,
Lefelé tehetetlen hallgat ugyan,
De huppanása fülsiketítő dörej,
Az alvót haragosan ijeszti fel.

S reménytelen kutatja szemed,
Nem tudod meg, hiába lesed,
Tekinteted, ha át is töri a ködöt,
Mi rejtőzik a vízfátyol mögött.

Ám kárpótol mindezért a látvány,
Ahogy sok apró cseppre hullván,
Mint szél hordta porfelhő, a pára,
Leszáll csendben levélre, fára.

S mikor a zöld levél elnehezül,
Áttetsző kis üveggyöngybe gyűl,
És bepottyan a partról a mederbe,
Utazik megint, újabb utakra lelve.

És e csodás látványt koronázva,
Költők fantáziáját hozva lázba,
Felette a hosszú, színes márvány,
Hajlít diadalkaput a szivárvány.
Jónás Tibor YoTi

Jónás Tibor YoTi :A pillanat

A pillanat
A nap ragyogó fénye, ha elillan,
Később szemedbe nem a fény,
Hanem az elmúlt pillanat villan,
És szépül a színe nap-nap után,
Mint a hajnal emléke délután.

A kis dallamok egyre halkulnak,
A csörtető napok zajában,
Az útra porszemcsék hullnak,
Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak.
Miért szépülnek mégis? Talán, mert múlnak.
Jónás Tibor YoTi

Jónás Tibor YoTi :Eszter

Eszter

E gyszerűen láttad át, mi bonyolult,
S kezed őszinte szívek után nyúlt,
Z árakat tépett le lelkek börtönéről,
T onnákat mozdítva lágyan helyéről,
E lhintve a boldogság édes szirmait,
R emélve, hogy Te is kapsz valamit.

Jónás Tibor YoTi

Jónás Tibor YoTi: A nagy hajó

Jónás Tibor YoTi:
A nagy hajó

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Ködös légen áttekintek,
Száz hullám rohan felé,
Tatjára futnak a hajónak,
Hajolva kis bölcsőm fölé.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Sirály száll a semmiből
Egy szépasszony vállára,
Rikolt egyet és egy anya
Most riadtan néz fiára.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Labda huppan s felpattan
Éri az árboc kosarát
Együtt játszik pár gyerek,
Mosolyog a sok barát.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Egyszer, kedves mosoly
Leányarcról száll felém,
Szerelem és tűz ébred
Vén szívemnek szegletén.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Látom, ahogy két ifjú
Navigál fedélzetén,
Aggódom, a végtelenben
Eltévednek könnyedén.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Zenét hallok ringatódzót,
A dallama szép, tetszetős,
Körtáncot lejt a sok utas
Körbe jár sok ismerős.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Dagadnak nagy vitorlái,
A habot bukva szeli át,
Tajtékkal hull hullámsírba
Szülő, testvér, jó barát.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Egy öregúr fehér hajjal
Könyököl a korláton.
Engem néz? Talán igen,
Arca rejtve, nem látom.

A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!

Most szürke lesz a világ,
Lecsukódik két szemem,
Nehéz testem elhagyom,
S hullám táncol énvelem.

A hajón vagyok s nézem,
A part már alig látható,
Úgy érzem - a vágyam az -
A parton állni volna jó!