A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ZO-ES. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ZO-ES. Összes bejegyzés megjelenítése

A négy gyertya

Zoli
A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első :
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

A második azt mondta:
ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem…

A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…
Ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké…!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK
A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Soha ki ne aludjon bennünk a REMÉNY!

Alföldi Géza A tél

Alföldi Géza
A tél

Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.

Hálás, mert egy bánatos karácsony este,
mikor a vér agyát eszméletlenre verte,
s elesett,
úgy találtam rá
a hó felett,
hogy a láb magas hó
karjába vette,
s hogy meg ne üsse
élet-marta testét,
puha párnának aláterítette
millió legszebb ezüst hópehelyke
ragyogó szemét.

Kosztolányi Dezső Szerenád

Kosztolányi Dezső
Szerenád

A kormos égből lágy fehérség
szitálja le üres porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégsem hallható,
mert zsongva, súgva, és zenélve
halkan szitál alá a hó.

S körülvesz engem, zordon árnyat
egy hófehér, szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mit angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul,
halkan zenél a tiszta hó.

Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csendes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!

Finta Kata Karácsony

Finta Kata
Karácsony

Elmúlt az ősz, a szép indián nyár
ködfátyolt öltött a hajnal már,
kigyúltak a karácsonyi fények
a város már ünneplőben ragyog.

Lelkünk várakozással megtelik,
szeretet után sóhajt a szívünk,
várva-várjuk a születő Kisdedet,
ki a békességet elhozza nekünk.

Mennyből angyalok kórusa zengett
királyok keresték a hozzávezető utat',
üstökös fénye ragyogta be a tájat,
hogy megtalálják Égi Királyunkat.

Szegényen, jászolyban született,
bárányok leheltek neki meleget -
édesanyja, Mária ölelte karjaiba' Őt,
aki megváltani jött bennünket.

Erre, az összezavart világra érkezett,
ahol gyűlölködnek, egymást gyilkolják
az emberek - békesség és szeretet helyett,
mintha a földtekén el sem férnének.

Kisjézus! Tekints ránk, teremts rendet
a világban, hogy béke és szeretet
honoljon ezen a csodás Földön,
ahol minden jóval elláttál minket.

Minden nap azért imádkozom,
hogy az egész világon győzzön
gyűlölet helyett - a megértés és szeretet!
Kérlek Kisjézus, hallgass meg engemet!

Pár gondolat a karácsonyról

Pár gondolat a karácsonyról

Egy pici kis hópihével indult minden,
De ez van itt minden egyes évben.
Amikor ideér a december, jön vele más is,
És akkor lesz itt a hangulat karácsonyi!

Mindenhol zöld fenyőfák díszelegnek,
Viszont más az igazi ebben az ünnepben.
A szeretet az, mi az embereket összehozza,
Szív a szívnek boldogságot ajándékozhat.

A mai nap másabb mint a többi,
A házunkat a sok ajándék elönti.
Szeretem a díszek ragyogását.
Hogy mit látok benne? Harmóniát!

Vörös, arany, ezüst és még sok szín,
Ez a kavalkád mindenkit ünnepelni hív.
Oly szép a karácsony mindenkivel,
Akit én teljes szívből szeretek.

Idén nem kérek ajándékot senkitől!
Csak néhány kedves szót valakitől.
Nem akarok kapni, csak meg akarom tudni,
Hogy milyen jó is szeretve lenni...

Inkább adok, bárkinek bármit,
Hisz ezt sokkal jobb megtenni.
S ha látom a boldogságot a szemekben,
Akkor lesz igazi a karácsony a lelkemben.

József Attila Betlehemi királyok

József Attila
Betlehemi királyok


Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Sidó Judit Ha lehetne...

Sidó Judit
Ha lehetne...

Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni az egész életem,
s más szemmel nézni a végzetem!

Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni szívem rezdüléseit,
s gondolataim bűnös lüktetéseit!

Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a miérteket,
s az értelmetlen kérdéseket!

Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a jelenemet,
s előhozni az igazi jellememet!

Ha lehetne változtatni,
mindenki azért könyörögne.
Ha lehetne változtatni,
megszűnne a rossz örökre!

Lengyel Zoltán Meztelen téli éjszaka

Lengyel Zoltán
Meztelen téli éjszaka

Láthatatlan angyal sétál a dermesztő hidegben.
Macskakő, templom, s villamos a síneken.
Díszfények lepték el hazánk nagy városát,
S fehér izzók százai ékesítik az óriási fenyőfát.

Most már üres a sétány leszállt a csillogó homály.
A néma fénytündér már csak egyetlen embert talál.
Arcába néz, s félelmet lát, bánatot, merengést,
Szinte érzi, ahogy a vándor felteszi a kérdést.

Ki vagyok, s mit szeretnék én valójában?
Hideg könnycsepp hull sápadt arcára.
Teste fagyos, de szívében szerelem lobog.
Mit kíván a kedvesem, s bennem mi háborog?

Meztelennek érzi magát új ruhát kell öltenie
Ha nem teszi talán kihűl a szerelemének szíve.
Férfi, komoly, reális, érzelem dús és határozott?
Vagy zárkózott, naiv, "gyerek" és "bolond"?

Vajon melyik szerep melegíti fel a testét újra?
Vagy tartsa meg az összest és használja?
Megtartani. Elgondolkodtató, de van egy gondja.
Az új jellemét a szekrényben még nem találja.

Bárhogyan keresi nem éri el akárhogy akarja
Talán túl rövid még és bizonytalan a karja?
Fénylő karok ölelik át, a vándor mintha érezné.
Újabb sós cseppek és újra felteszi a kérdést.

Ki vagyok én? Hogy legyek az, aki szeretnék?
Mennyi teher, s az idő repül az élet hideg szelén.
Kihunytak a fények, az ember már szürke alak.
Az angyal hallja a betonon a távolodó hangokat.

A vándor most egyedül csatát vesztve hazatér,
Reszket, könnyezik, s a közelgő jövőtől fél.
Új napba veti reményét, s nyugovóra tér,
S új ruhákról álmodozik a szekrény mélyén.

Lia Lombardy Karácsonyi kívánság

Lia Lombardy
Karácsonyi kívánság


Mit kívánhatnék Karácsonyra én?
Boldogságot. Békét. Szerencsét.
Mire vágyok, elmondhatom talán.
Kívánságom végre
meghallgatásra talál.
Talán most titkos kívánságom feltárhatnám.
Boldog Karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású
Hol az a Férfi, Hol talál vajon rám?
Oly rossz a magány.
Szeretet nélkül üres a Világ!
Boldog Karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású.
Hol az a férfi? Hol vár vajon rám?
Kivel az Élet útján
együtt mehetnék tovább.
Kinek szeméből a fény visszaragyogna rám.
Kivel megoszthatnám mindenem
Kinek mosolya beragyogná életem.
Nevetése bearanyozná a szívem.
A férfi, a Szerelem
Az lenne a karácsonyi ajándék nekem.
Boldog karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású
Hozd el végre Őt nekem!
Szívem melegségre vágyik.
Hiányzik a kedves szó.
A gondoskodás.
Az összetartozás.
Szívünk dobbanása egy ritmusra
Ugyanazt a zenét akarva.
Vágyom a Férfit, a Szerelmet!
Szerelem nélkül
semmit sem ér az Életem.
Karácsonyi kívánságom oly szerény
Szeretetet kérek
a szeretet ünnepén.

Tündérnek lenni

Tündérnek lenni

Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelke
Káprázattal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.
De néha ők is álmodnak még,
És ezért nem félek:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

Addig, míg a Káprázatnak
A Tél nem vet véget:
Élek, ahogy álmodom, és
Álmodom, hogy élek.

ANNA AHMATOVA EGYSZERŰ ÉLET

ANNA AHMATOVA
EGYSZERŰ ÉLET

Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
-
fordította: Rab Zsuzsa

DSIDA JENŐ ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY

DSIDA JENŐ
ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY


Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Honnan tudtad mit kívánok?

Honnan tudtad mit kívánok?

Megmutattam a kezemmel?



Mesélj rólam,

Hogy szerettél?

Engem is karodba vettél?

Meleg tejeddel etettél,

akárcsak a testvéremet?

Gyönyörködtél akkor bennem,

úgy neveztél: kicsi lelkem?



És amikor

még nem voltam,

a hasadban rugdalóztam,

tudtad-e, hogy milyen leszek,

milyen szépen énekelek?

Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?



Mesélj anya!

Mesélj rólam.

milyen lettem, amikor már

megszülettem?

Sokat sírtam, vagy nevettem?

Tényleg nem volt egy fogam sem?

- Ha én nem lettem volna,

akkor is szerettél volna?

Érzés

érzés

Azt hiszed , hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?
A tudás betölti multad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni , remélni,
az élet örök- muló hurjain zenélni...
Tudsz , teszel, irányitasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?
Bánat, könny, üresség, szomoruság,
kinzó-gyötrő fájdalom magányosság....
Nem marad semmi, ami bodoggá tehetne,
ami vigaszod hüsitő forrása lehetne...
Ha egy pillanatra feladod uraság- énedet,
figyelmesen hallgatva érző szivedet,
a csend halkan beszélni fog hozzád,
s Te felöltöd szép, ünnepi lélek- ruhád.
Uj kalász fakad kietlen pusztaságon,
s gyümölcs terem halottnak hit fákon,
életre kel a rét, tisztás, erdő , mező,
zsenge fütől zöldell majd ujra a legelő.
Első lesz amire lelked füszerét hinted
ha másokkal megosztod egyetlen kincsed,
megváltozik minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában.
Ha egy vagy a szeretettel, hittel, reménnyel,
Benned mások lelki magja csiraként életre kel
kovász leszel a a lét éltető omlós kenyéréhez,
Szived szól észrevétlenül mindenki szivéhez.

Ady Karácsonyi rege

Ady Endre
Karácsonyi rege

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Semmi nem érkezik idejében

"Semmi nem érkezik idejében,
semmit nem ad az élet akkor,
amikor felkészültünk reá.
Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés.
Azt hisszük, játszik velünk valaki.
De egy napon észrevesszük,
hogy csodálatos rend
és rendszer volt mindenben …
Két ember nem találkozhat
egy nappal sem előbb,
csak amikor megértek e találkozásra …
Megértek, nem éppen hajlamaikkal
vagy szeszélyeikkel, hanem belülről,
valamilyen kivédhetetlen
csillagászati törvény parancsa szerint,
ahogy az égitestek találkoznak
a végtelen térben és időben,
hajszálnyi pontossággal,
ugyanabban a másodpercben,
amely az ö másodpercük az évmilliárdok
és a tér végtelenségei között."

Ametist Olvasó nő

Ametist
Olvasó nő

Kezében könyv, arcán egy cseppnyi könny,
mosoly az ajkon, s a szempillák mögött -
vajon mi rejlik a sorok között?
Talán egy szép, szerelmes költemény
vagy egy romantikus regény -
félig lehunyt szem, átszellemült tekintet,
csak lefelé tekintget,
s arcán csillog a gyertyafény.

Keze a könyv hátlapján pihen,
elmosolyodik szépen-szelíden,
mit üzenhetnek néki a sorok:
szerelmet, álmot, még szebb holnapot?
Reménysugár vagy csalódás,
mi várja, s rálel végre az igaz boldogságra,
a tiszta gyöngyszem két kezébe hull,
vagy elgurul és többé nem találja?

Talán kis cédulát rejt a könyv,
az írás összefut, elmaszatolja könny,
míg olvassa a bűvös szavakat:
"Kívánok néked édes álmokat,
fogadd kezem és tiszta szívemet" -
hisz kedvesétől jött az üzenet!

Thándor Márk Háladal

Háladal

Hahotázik lelkemben a szó,
szívemben megbabonáz az élet,
mert könnyű vagyok,
akár pillangó szárnya
estporos fényben,
vagy királylány aranyhaja
ezeregy mesében.

Könnyű vagyok,
s könnyű vagy Te is!

S míg lepelruhánk alatt
szerelmes szél libben át,
Az ezerarcú nyár
táncolva mutatja meg magát!

Egyre hahotázik lelkemben a szó,
s babonáz szívemben az élet!
Hálával köszönlek Téged az égnek,
Az Egyisten szerelem-teremtő felének!

Konsztantyin Mihajlovics Szimonov: Várj reám

Konsztantyin Mihajlovics Szimonov
Várj reám

Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem is vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!

Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemünk,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!

Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rám nevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok,
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

Thándor Márk

Pörög

Az élet pereg,
S újra termi gondjait,
S mi volt, újra lesz,
Mint nyárutó gondoló
Halk tücsök nesz,
Mely csak véget él,
S ezt beszéli el.

Az ember bánatában
Örömének távolába
Nem tekint.
S boldogságban nem
Bánkódik gondjain.

Ó hirtelen gondolat,
Mi felkavar, köszöntlek.
Tág ajtókon utam
Tán egyszer, tán egyszer
meglelem.