A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagy Ágota-Gabriella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagy Ágota-Gabriella. Összes bejegyzés megjelenítése

Nagy Ágota-Gabriella Tündér

Nagy Ágota-Gabriella Tündér

Megállt az idő, oly csendes az éj,
Halk szavú tündér az életről mesél.
Szomorú ódája bús és lázadó...
Ezt hallgatni jó, de szívet fájdító.

Valaki most sír, egy könnycsepp csordul,
Az én arcomon is egy bús lassan elindul.
Mesélj tündér! Mondd el nekem mi vár...
Kamasz életem jövőjét tudni akarom már!

Lesz-e reménykeltő, szép napos kikelet,
Mi vár holnap: ítélet vagy kegyelem?
Úgy tennék jót mással, lennék én a Remény...
Óh, tündér, manapság a hit-tengere nagyon sekély!

Te tudhatod biztos, mivel vár a holnap,
Hát akkor mondd meg, merre induljak,
Hogy megleljem azt, mit keresek egy éve...
Kincs sincs térkép nélkül, hol van elrejtve?

Csöndes az éj, egy pisszenés sem hallszik,
Pihen az erő, a vágy, a jelen is alszik.
De te, a remény még ágyamnál virrasztasz...
Tündér, ugye már soha el nem hagysz?!

Mesélj szép napról, szép jövőről,
Barátságról, líráról, szerelemről.
Jelszót adj a Földnek! Csak szeretni mindig...
Az élet kezdetétől a végső pillanatig!

Halk zene szól, ismeretlen dallam,
A béke éneke, csak örökké halljam!
Felszárad a könnycsepp, senki nem zokog...
A csöndé az uralom, s én szolgája vagyok.

Tündér...! Nézz az égre, itt a hajnal!
Búcsút int a vén Hold ezer csillaggal.
Értem. Igen csak értem kiált az élet...
Mennem kell vakmerőn, bár a messzeségtől félek.

Nagy Ágota-Gabriella:Volt egyszer egy gyermekkor

Nagy Ágota-Gabriella:
Volt egyszer egy gyermekkor

Volt egyszer egy gyermekkor tele minden jóval,
Tele ezer kacajjal és boldog játékkal.
Volt egyszer egy gyermekkor sok száz boldog nappal,
Tovatűnt a ködben mesés világával.

A kispolcon baba ült fodros ruhájában,
A sarokban mag mackó színes kalapjában.
Minden fényben úszott a boldogságtól,
Minden lassan eltűnt a csendes magányától.

Csengett a kisudvar a boldog nevetéstől,
Színes volt az élet a csodaszép meséktől.
A mesék akkor mind-mind valósággá váltak,
De idővel lassan az álmok is elmúltak.

Azóta, hogy elmúlt, minden megváltozott,
Az élet azóta ezer újat hozott.
Most már más a világ, idegen színekkel,
Sok-sok boldog nappal, de tömény szenvedéssel. -

Van most egy kamaszkor, tele minden gonddal,
De tele örömökkel, boldogabb napokkal.
Van most egy kamaszkor nehéz döntésekkel,
Csendes magányokkal, fura felnőttekkel.

A polcon most a könyvek sorakozva állnak,
A sarokban egy fénykép az eltűnt világnak.
Most minden a jövő képét emeli ki,
Bár a szív még a múltat sem feledi.

Örökös csend borult a kisudvarra,
Egy hirtelen ébredés sújt most az álmokra.
Mert ki álmaira épít, megöli életét,
Mert mindenki megéri fájó ébredését!