A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pintér Ildikó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pintér Ildikó. Összes bejegyzés megjelenítése

Pintér Ildikó

Gyertya lángja, ember élet
Nagyon régen már, hogy megszülettünk.
Szüleink szerető karjaiba érkeztünk.
Először hangosan felsírunk,
De idővel csendben elalszunk.

Gyorsan cseperedünk,
Csecsemőből gyermekek leszünk.
Sokat sírunk és nevetünk,
De boldogan élünk.

Az igaz életből nem értünk még sokat,
Nem értjük a komoly dolgokat.
Aztán megérezzük a gondokat,
Majd idővel átéljük azokat.

A múlt már csak emlékekkel kedveskedő,
Ami lehet kedvező és kesergő,
Akárcsak jelen és jövő,
Mert telik-múlik az idő.

Egy bizonyos kort átlépünk,
És újra biztonságot keresünk.
Lábunk újra remegő,
Kezünk segítő kezet kereső.

Bizony újra gyerekkorba lépünk,
És sokat vagyunk azokkal kiket szeretünk.
Bennük leljük a támaszt,
Tőlük várjuk sok mindenre a választ.

Ők feledtetik velünk a rosszat,
És együtt éljük a jókat.
Segítünk nekik sokat
És várjuk a kedves szavakat.

Tudjuk egyszer minden elmúlik,
Ahogy a gyertya lángja kihunyik,
De addig még van időnk,
Hogy sok születésnapot megéljünk.
Pintér Ildikó