A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Varga Kálmán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Varga Kálmán. Összes bejegyzés megjelenítése

Varga Kálmán Hozzád Barátom


Hozzád Barátom
Reménytől megfosztva, sötét magányba zártan,
Bilincselt lélekkel, s bedugva két fülem.
Agyamban lázasan, egyre lejjebb ástam,
Hová nem ért valóság, csak páni félelem.

Félelmemben attól, mindent elveszítek,
Egyetlen társam, s jó barátaim,
S legfőképp hitemet, hogy csak jól érdemes élnem.
Elégtem, s láttam saját hamvaim.

Nehéz, nehéz idők voltak.
Emlékét mindmáig magamban hordom.
De hitem, s bizalmam lassan visszatérnek
S már tudom mi az, mi átsegít minden gondomon.

A szép dolgok, percek, s veled töltött órák,
Nagy beszélgetések, szép emlékeim.
A tűz fénye, melynél sokszor melegedtünk,
Mi mellett merengtünk világ dolgain.

Könnyező szemekkel mikor szemembe néztél,
Gyógyulj meg, mondtad, mert ez fáj nekem.
Akkor, ott még nem érezhettem,
Mart még a kétség, s köd lepte el szemem.

Adtál időt, s volt türelmed várni,
Tisztul a látás és az értelem.
Lesz idő, amikor nem tud már fájni.
Tudtad, hogy utam hozzád még meglelem.

Sokszor éreztem, nem csinálom végig,
Elég, mert küzdelmem sehová nem vezet.
De most már tudom, mit nem tudtam eddig,
Barátom! Hidd el, Te érted érdemes.
Varga Kálmán

Varga Kálmán: A Varázslat

Varga Kálmán:
A Varázslat

Megtalált éjjel a varázslat,
Álmomban tikon meglepett,
Szép gyermekkorom hozta vissza nékem,
Hová csak ritkán téved emlékezet.

Kis erdőnk mélyén csatangoltam,
Oldalamon pogácsás szütyő,
Megszökni vágytam világ elöl éppen,
Köröttem méhek, zümmögőn.

Ezernyi virág illatával,
Mutatta nékem a tavaszt,
Fákon madárkák énekükkel
Varázsoltak gyermekből kamaszt.

Rám talált, s visszavitt s én nem bántam,
Jól esett minden pillanat.
Emléke szép gyermekkoromnak,
Lehetnék bár még ugyanaz.

Kergetnék sárkányt kis fakarddal
Csatákat vívnék győzedelmesen,
S nyugodnék este jó anyám ölében,
Fülemben búgó altató éneken.

De megvirrad csendben, észrevétlen,
S a varázslat megszűnik, tovaszállt.
Emlékét őrzöm még tompa kábulatban,
S őrzi az ablakban éneklő madár.