Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam,
Legyen álmod kerek erdő,
Madaras rét, bokor-ernyő.
Weöres Sándor: Legyen álmod...
Weöres Sándor: Legyen álmod...
Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam,
Legyen álmod kerek erdő,
Madaras rét, bokor-ernyő.
Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam,
Legyen álmod kerek erdő,
Madaras rét, bokor-ernyő.
Ügyfélszolgálat
Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?
Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó: Hát, nem vagyok egy mûszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell elõször tennem?
Ügyfélszolgálat: Elsõ lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?
Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.
Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja:"Hiba - A program nem fut külsõ egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belsõ Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek elõször saját magát kell szeretnie, mielõtt másokat Szerethetne.
Felhasználó: Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó: Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat: Most másolja õket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengõs Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elõ.
Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyõmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelõ idõben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív mûködését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó: De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat
Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó: Hát, nem vagyok egy mûszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell elõször tennem?
Ügyfélszolgálat: Elsõ lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?
Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.
Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja:"Hiba - A program nem fut külsõ egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belsõ Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek elõször saját magát kell szeretnie, mielõtt másokat Szerethetne.
Felhasználó: Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó: Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat: Most másolja õket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengõs Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elõ.
Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyõmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelõ idõben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív mûködését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó: De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat
Férfias voltam,
Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.
A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal
üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek
már12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott
farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete
pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg.
A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem.
De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az
álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.
Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt.
Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy
mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az
esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később
beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert
mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő,
majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei
következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt
megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már
a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." napokkal, hetekkel, nem
hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és
hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a
fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam,
vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem
tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem
igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén
megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad
és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind
elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket
tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni
mentem. És akkor mi van - gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul
éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a
kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem,
hogy miért. "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a
férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros
szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.
A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal
üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek
már12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott
farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete
pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg.
A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem.
De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az
álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.
Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt.
Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy
mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az
esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később
beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert
mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő,
majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei
következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt
megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már
a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." napokkal, hetekkel, nem
hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és
hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a
fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam,
vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem
tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem
igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén
megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad
és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind
elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket
tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni
mentem. És akkor mi van - gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul
éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a
kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem,
hogy miért. "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a
férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros
szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.
Szerettél-e így
Szerettél-e így? (Adagio)
Mert tényleg, Őt szeretni
Ahogy senki
Ahhoz kell, hogy értsd meg Őt
Álmát is lásd
Néma szavát
Az eget add, ha szállni vágy
Karja, ha átölel nem kell semmi
Soha már
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mert tényleg, Őt szeretni
Úgy ölelni
Csak azt érezze, vágyik rád
Csak élvezd ízét
Kérdezd szívét
Vére végleg véred már
És majd, ha gyermeked szemét szemében
Égni látod
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Gyengéden úgy öleld át
Álmot lát
És tudja, Ő kell már
Soha nem jön más
Ott lesz, ahol te jársz
Léptedre Ő vigyáz
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, hát mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mert tényleg, Őt szeretni
Ahogy senki
Ahhoz kell, hogy értsd meg Őt
Álmát is lásd
Néma szavát
Az eget add, ha szállni vágy
Karja, ha átölel nem kell semmi
Soha már
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mert tényleg, Őt szeretni
Úgy ölelni
Csak azt érezze, vágyik rád
Csak élvezd ízét
Kérdezd szívét
Vére végleg véred már
És majd, ha gyermeked szemét szemében
Égni látod
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Gyengéden úgy öleld át
Álmot lát
És tudja, Ő kell már
Soha nem jön más
Ott lesz, ahol te jársz
Léptedre Ő vigyáz
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, hát mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Gyere közelebb!
Gyere közelebb!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Csodát láttam
Csodát láttam
Egyik éjjel csodát láttam,
De lehet hogy álmot?
Kisszobámnak magányában
Égi angyal szállott.
Hófehér volt a ruhája
Ragyogott az éjben,
Kedves hangján megszólított:
Segítek, ha kéred.
Segítség, az jól jönne most
Kedvesem oly távol
Messze tőlem, nem óvhatom
A kegyetlen világtól.
Kérlek angyal, repülj hozzá
Őrizni az álmát,
Hisz énnekem fontosabb ő
Az egész világnál.
Ezt az egyet - szólt az angyal
- nem kérheted tőlem,
Ősi törvény, ami tartja
Béklyóban a lelkem.
Egy nagy könyvbe beleírták
Réges-rég az égbe:
Hogy egy angyal sosem lehet,
Másiknak őrzője
Egyik éjjel csodát láttam,
De lehet hogy álmot?
Kisszobámnak magányában
Égi angyal szállott.
Hófehér volt a ruhája
Ragyogott az éjben,
Kedves hangján megszólított:
Segítek, ha kéred.
Segítség, az jól jönne most
Kedvesem oly távol
Messze tőlem, nem óvhatom
A kegyetlen világtól.
Kérlek angyal, repülj hozzá
Őrizni az álmát,
Hisz énnekem fontosabb ő
Az egész világnál.
Ezt az egyet - szólt az angyal
- nem kérheted tőlem,
Ősi törvény, ami tartja
Béklyóban a lelkem.
Egy nagy könyvbe beleírták
Réges-rég az égbe:
Hogy egy angyal sosem lehet,
Másiknak őrzője
Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! ébredni kéne már!
Óóó érj hozzám nem várok holnapig, nem várok fél 6ig
Óóó vártam már eleget
Ne vacakolj annyit! elmulik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Ápoltam a kertem hogy nőjjön a sok virág
Óóó szerressük egymást
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás
Óóó jó éjszakát
Ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Óóó óó ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Nevacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg
Óóó érj hozzám nem várok holnapig, nem várok fél 6ig
Óóó vártam már eleget
Ne vacakolj annyit! elmulik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Ápoltam a kertem hogy nőjjön a sok virág
Óóó szerressük egymást
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás
Óóó jó éjszakát
Ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Óóó óó ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Nevacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg
Nyiraty Gábor Vedd észre
Vedd észre!
Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
Nyiraty Gábor
Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
Nyiraty Gábor
Nyiraty Gábor A falevél
A falevél
Zöld falevél ül az ág tetején,
Hűs szellő ringatja őt
kebelén,
Nyári napsugár szórja rá melegét,
Szivárványt fest felette az ég.
Mennek a napok és mennek a hetek,
A természet lassan ébreszti a szelet,
A napsugárnak is egyre fogytán az ereje,
Megjelennek az égen a szürke fellegek.
Egy sárga falevél, ott az ág tetején,
Reszketve kapaszkodik, néz szerteszét,
Hirtelen megragadja őt a megvadult szél,
Küzdene, de ereje már nincs elég.
Utoljára felnéz, talán látja még,
Ahogy a szivárvány int felé,
Majd lassan lehajtja fejét,
S örökre lehunyja szemét.
Nyiraty Gábor
Zöld falevél ül az ág tetején,
Hűs szellő ringatja őt
kebelén,
Nyári napsugár szórja rá melegét,
Szivárványt fest felette az ég.
Mennek a napok és mennek a hetek,
A természet lassan ébreszti a szelet,
A napsugárnak is egyre fogytán az ereje,
Megjelennek az égen a szürke fellegek.
Egy sárga falevél, ott az ág tetején,
Reszketve kapaszkodik, néz szerteszét,
Hirtelen megragadja őt a megvadult szél,
Küzdene, de ereje már nincs elég.
Utoljára felnéz, talán látja még,
Ahogy a szivárvány int felé,
Majd lassan lehajtja fejét,
S örökre lehunyja szemét.
Nyiraty Gábor
Rózsahegyi Anita
Létezem
Vágyaim labirintusában
olykor valóságnak
tűnő álmaim között
élem az életem.
Létezem.
Lelkemben dúló néma
háború szüntelen
békéért kiált.
Hang nélkül, valahonnan
mélyről kitörni készül.
Süketnéma érzelem.
Létezem.
Bent félelem
a felszínen nincs semmisem.
Eltévedt érzelem.
Létezem.
Eljön a nap mikor
egy ölelésben hazaérkezem.
Békében élek ott, ahol
még nem járt senki sem,
ahol csak az számít:
Létezem.
Rózsahegyi Anita
Vágyaim labirintusában
olykor valóságnak
tűnő álmaim között
élem az életem.
Létezem.
Lelkemben dúló néma
háború szüntelen
békéért kiált.
Hang nélkül, valahonnan
mélyről kitörni készül.
Süketnéma érzelem.
Létezem.
Bent félelem
a felszínen nincs semmisem.
Eltévedt érzelem.
Létezem.
Eljön a nap mikor
egy ölelésben hazaérkezem.
Békében élek ott, ahol
még nem járt senki sem,
ahol csak az számít:
Létezem.
Rózsahegyi Anita
Bajó Sándor: Tökéletesvirág
Tökéletes Virág
Üresnek érzem szomorú lelkem,
Gyógyszerem erre miért nem lelem!?
Azt hittem, lesz majd egy tökéletes virág,
Éltem végéig majd érzem az illatát.
Boldog családban szeretnék élni,
Békésen, csendesen, semmitől sem félni.
Nézek körül szerte a világban,
Mindenféle népek színes táborában.
Sárga, barna, fehér, vagy átmenet,
Színétől független emberben a szeretet.
Szeretet fáját, a gyökeréből kihajtva,
A gyűlölet a Földből, tövestül kimarja.
Minden ember, ki e világon még él,
Mindenki folyton valamitől fél.
Ha nem élne mindig rémes félelembe,
Fegyvert se venne soha két kezébe.
De többet áldozunk gyilkos gépezetre,
Mint egymás iránt táplált, forró szeretetre.
De kitől fél az ember, ha nem magától?
Pedofil gyilkos ferde hajlamától.
Rabló, garázda, kéjsóvár embertől,
Hatalommániás üzleti érdektől.
Ilyenek vagyunk mi, érzelgő lények,
Bizonyítják ezt a történelmi tények.
Szeretni valakit tán még mámorító,
De ebben a világban nem gazdagító.
Ölünk, ha kell vagyonokért cserébe,
Gyógyulást hozunk a bérünknek fejébe.
Adunk-veszünk mindent, mi mozdítható,
Élőt, tárgyat, s mit adott a mindenható.
De miért gyarapszunk, s ki ellen harcolunk!?
Boldogabb jövőt miért nem álmodunk!?
Hol emberek milliói nem halnak éhen,
Nem gyalázhat felnőtt, gyermeket kevélyen.
Hol nem vághat ember húsába kés,
Szeretet pajzsán nem támad rés.
Nem hiszem már, hogy lesz majd egy világ,
Mint a régen álmodott tökéletes virág.
Melynek illata öleli a sajgó szíveket,
Tisztára mossa a sáros lelkeket.
Elsöpör mindent, mi rossz és ártó,
Szeplőtlen lepedőt mocsárba mártó.
Te voltál nékem a gyönyörű virágom,
Ki színessé tette fekete világom.
Elmúlt már bennem a forró szeretet,
Kifáradt az alkotó, szárnyaló képzelet.
Olyanná váltam, mint e sötét világ,
Összetört bennem a tökéletes virág.
Bajó Sándor
Üresnek érzem szomorú lelkem,
Gyógyszerem erre miért nem lelem!?
Azt hittem, lesz majd egy tökéletes virág,
Éltem végéig majd érzem az illatát.
Boldog családban szeretnék élni,
Békésen, csendesen, semmitől sem félni.
Nézek körül szerte a világban,
Mindenféle népek színes táborában.
Sárga, barna, fehér, vagy átmenet,
Színétől független emberben a szeretet.
Szeretet fáját, a gyökeréből kihajtva,
A gyűlölet a Földből, tövestül kimarja.
Minden ember, ki e világon még él,
Mindenki folyton valamitől fél.
Ha nem élne mindig rémes félelembe,
Fegyvert se venne soha két kezébe.
De többet áldozunk gyilkos gépezetre,
Mint egymás iránt táplált, forró szeretetre.
De kitől fél az ember, ha nem magától?
Pedofil gyilkos ferde hajlamától.
Rabló, garázda, kéjsóvár embertől,
Hatalommániás üzleti érdektől.
Ilyenek vagyunk mi, érzelgő lények,
Bizonyítják ezt a történelmi tények.
Szeretni valakit tán még mámorító,
De ebben a világban nem gazdagító.
Ölünk, ha kell vagyonokért cserébe,
Gyógyulást hozunk a bérünknek fejébe.
Adunk-veszünk mindent, mi mozdítható,
Élőt, tárgyat, s mit adott a mindenható.
De miért gyarapszunk, s ki ellen harcolunk!?
Boldogabb jövőt miért nem álmodunk!?
Hol emberek milliói nem halnak éhen,
Nem gyalázhat felnőtt, gyermeket kevélyen.
Hol nem vághat ember húsába kés,
Szeretet pajzsán nem támad rés.
Nem hiszem már, hogy lesz majd egy világ,
Mint a régen álmodott tökéletes virág.
Melynek illata öleli a sajgó szíveket,
Tisztára mossa a sáros lelkeket.
Elsöpör mindent, mi rossz és ártó,
Szeplőtlen lepedőt mocsárba mártó.
Te voltál nékem a gyönyörű virágom,
Ki színessé tette fekete világom.
Elmúlt már bennem a forró szeretet,
Kifáradt az alkotó, szárnyaló képzelet.
Olyanná váltam, mint e sötét világ,
Összetört bennem a tökéletes virág.
Bajó Sándor
Fülöp Róbert:Édes otthon
Édes otthon
Új otthonba kezdenék,
Új reggelen ébrednék,
Új kedvesem szeretném,
Új életem kezdeném.
Berendezném, befészkelném,
Mint madár a fészkét,
Szépítgetném, egyengetném,
Mint kedvesem fészkét.
Repülnék a boldogságban,
Édes otthon mámorában,
Jó barátok táborában,
Szerelmesek sátorában.
Minden utam odaszállna,
Édes otthon hatalmába,
Téves utam tovaszállna,
Rémes, kies rónaságba.
Fülöp Róbert
Új otthonba kezdenék,
Új reggelen ébrednék,
Új kedvesem szeretném,
Új életem kezdeném.
Berendezném, befészkelném,
Mint madár a fészkét,
Szépítgetném, egyengetném,
Mint kedvesem fészkét.
Repülnék a boldogságban,
Édes otthon mámorában,
Jó barátok táborában,
Szerelmesek sátorában.
Minden utam odaszállna,
Édes otthon hatalmába,
Téves utam tovaszállna,
Rémes, kies rónaságba.
Fülöp Róbert
Mihai Eminescu: Jó éjszakát
Mihai Eminescu:
Jó éjszakát gyönyörködtet
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Dsida Jenő fordítása
Jó éjszakát gyönyörködtet
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Dsida Jenő fordítása
Gulyás Gábor A gyermek
A gyermek
Rendkívüli elme, becsülendő s igaz,
néhol zavaros, időnként pimasz.
Ha komoly dolgokról beszéletsz Vele,
zakatol eszének fogaskereke.
Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza,
Őszintén felel, szeme tükre tiszta.
Nem befolyásolja a politika állása,
Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára.
Jövője kilátástalan, ezt nem tudja Ő,
az oviban ettől még lehet nagymenő.
Igényli a családi idillben töltött percet,
Hazudni Neki nem lehet.
Foglalkozzunk Vele, hogy egyre többet lásson,
Játszik és örömmel kacag a világon.
Rajtunk múlik mivé válik kicsi, apró lénye,
Egy napon majd hálával tekint fel az égre.
Szépnek látjuk akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre,
Reményt hoz megszokott, szürke életünkbe.
Felelősséggel tartozunk életüket nézve,
Szeresd gyermeked, Ő létednek bére!
Rajongj Érte mindig, ápold a lelkét,
Figyelj rá s Óvd törékeny testét!
Teljes értékű emberré válhat,
Tégy meg érte mindent, amire csak vágyhat!
Gulyás Gábor
Rendkívüli elme, becsülendő s igaz,
néhol zavaros, időnként pimasz.
Ha komoly dolgokról beszéletsz Vele,
zakatol eszének fogaskereke.
Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza,
Őszintén felel, szeme tükre tiszta.
Nem befolyásolja a politika állása,
Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára.
Jövője kilátástalan, ezt nem tudja Ő,
az oviban ettől még lehet nagymenő.
Igényli a családi idillben töltött percet,
Hazudni Neki nem lehet.
Foglalkozzunk Vele, hogy egyre többet lásson,
Játszik és örömmel kacag a világon.
Rajtunk múlik mivé válik kicsi, apró lénye,
Egy napon majd hálával tekint fel az égre.
Szépnek látjuk akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre,
Reményt hoz megszokott, szürke életünkbe.
Felelősséggel tartozunk életüket nézve,
Szeresd gyermeked, Ő létednek bére!
Rajongj Érte mindig, ápold a lelkét,
Figyelj rá s Óvd törékeny testét!
Teljes értékű emberré válhat,
Tégy meg érte mindent, amire csak vágyhat!
Gulyás Gábor
Ellentétek viharában
Ellentétek viharában
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.
Gyere közelebb!
Gyere közelebb!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Budai Zolka:Minden rendben
Budai Zolka
Minden rendben
Rám mosolyogsz az utcán...
S én visszamosolygom rád,
Miként, ha én sem tudnám, -
Ezért te is titkolnád.
Megkérdezed, hogy vagyok,
S én azt válaszolom, jól.
Pedig sosem volt... semmi...
Soha nem is lesz... sehol.
Majd én teszem, - ismerős:
Nálad, mondd, minden rendben?
Sietve felelsz: persze!
Hogy még szemed se rebben.
Így búcsúzol tőlem...- ott
A sötét utcasarkon,
Hol állok még egy percet...
Hazaballagok, s alszom.
Minden rendben
Rám mosolyogsz az utcán...
S én visszamosolygom rád,
Miként, ha én sem tudnám, -
Ezért te is titkolnád.
Megkérdezed, hogy vagyok,
S én azt válaszolom, jól.
Pedig sosem volt... semmi...
Soha nem is lesz... sehol.
Majd én teszem, - ismerős:
Nálad, mondd, minden rendben?
Sietve felelsz: persze!
Hogy még szemed se rebben.
Így búcsúzol tőlem...- ott
A sötét utcasarkon,
Hol állok még egy percet...
Hazaballagok, s alszom.
Deli Enikő: Miért jó?
Miért jó?
Nem tudok semmit tenni.
Sorokat olvasok, s jönnek a gondolatok.
Mi az, mi mögötte van?
Miért jó, hogy jelen van?
Kell nekem szívembe tőr?
Kell, hogy ne felejtsem ki is volt ő?
Szükség miért is lenne erre?
Minek élni a múlton merengve?
Talán van értelme mégis!
Álmok világába lépni,
szabaddá válni így is, mint a tenger,
kinek partot szab a sors,
De moraja mindig saját dala marad.
Deli Enikő
Nem tudok semmit tenni.
Sorokat olvasok, s jönnek a gondolatok.
Mi az, mi mögötte van?
Miért jó, hogy jelen van?
Kell nekem szívembe tőr?
Kell, hogy ne felejtsem ki is volt ő?
Szükség miért is lenne erre?
Minek élni a múlton merengve?
Talán van értelme mégis!
Álmok világába lépni,
szabaddá válni így is, mint a tenger,
kinek partot szab a sors,
De moraja mindig saját dala marad.
Deli Enikő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
