NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ

NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.


Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.


Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Enemy :Zsoldoshadsereg

Zsoldoshadsereg
Emberek, kik elfordulnak,
Fiatalok, öregek,
Kik azokhoz jók,
Kiktől jutalmat várnak.

Emberek, kik múltat tagadnak,
Egymást és magukat
Másokért hazudtolnak,
Tagadják a múltat,
A jelenben halnak.

Természetesnek veszik, hogy így élnek,
Sokaknak titkát fecsegik az éjnek.
Titkot, melyet megőrizni nem lehet,
Másokat kibeszélni, sértegetni hátuk mögött,
Bizony így szebb minden élet.

Sok lenne a kérdésem,
Választ mégsem kapok.
Hol van a szép élet?
Ha nem itt, talán ott?

Furcsa vagyok talán,
Mert nem vagyok más,
Nem vagyok az átlag,
Az élet hat így rám!

Örömöt én másban lelek,
Mint körülöttem a nép,
Melyben élem életem,
S halok egy szép, sötét éjjelen.
Enemy

Pete Margit :Úgy verseltek...

Úgy verseltek...
Versíró emberek!
Ti úgy, de úgy verseltek!!
Ihlettel keltek,
s fekszetek,
betűitek
folyton-folyvást útra kelnek,
és születnek,
csak születnek
sorra verseitek.

Versek, mik szívet rendítenek,
versek, mik kedvre derítenek,
versek, mik szabaddá repítenek...

Én meg csak nééézek,
versíró emberek:
véletek hogy versenyezzek?!
Pete Margit

Bíró Krisztina: Mint egy csónak...

Mint egy csónak...
Mint egy csónak, úgy ringanak
Élettől bódult álmaim,
S megszeppenve szaladnak előttük
Nyöszörgő gyermek-vágyaim.

Álmosan pislog a csillag.
Győzelmi lobogót teszek
A szívem fölé, hogy úgy üdvözöljék
Őt a rózsaszín fellegek.

Csönd honol, a néma tájon
Halkan dúdol a könnyű szél.
Közben már valahol a nap hunyorog,
És megannyi víg szív mesél.

Vonat robog el állomás
Bágyadt csendjében: titokban.
Kedves levelek asztalon alszanak,
De szavaik a szitokban.

Egyre távolodnak, úsznak
A kék hegyek felé úsznak,
Tengerek, sóhajok, üdvözölt szelek
Dallamára ringatóznak.

Remegő gyertya kezemben:
A fényében magam látom,
S mielőtt bármit mondhatnék halkan,
A kincsem benne találom.

*

Mostanában sok a vihar.
És vallom: félek is nagyon,
De tudom, hogy még elmehetek messze
Mint egy kis csónak: szabadon.

A hold szeret engem, érzem.
És én is éppúgy szeretem,
Mint az égi szőnyeget alkonyatban
Szép könnyharmatos szívemen.

És szeretem a fuvola
Édes-bús hangját hallani,
Mert víg és sír egymagában, mint aki
Örökre ment színt vallani.
Bíró Krisztina

Őri István: Álom-ének

Őri István: Álom-ének

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

MARGOT: Éneklek csendesen, lágyan,

Éneklek csendesen, lágyan,
Benne élsz minden virágban,
Benne élsz tündérmesékben,
Te vagy a csillag az égen.

Te vagy a bimbó az ágon,
Aludj hát kicsiny virágom.
Pillangó palástja ágyad,
Szemecskéd ugye már fárad?

A tücsök muzsikál néked,
Nagymama mesél sok szépet.
Ringatom picinyke tested,
Angyalka fejednél repked.

Aludj hát töretlen bimbó,
Utadon repítsen hintó,
Kis pónik lessék a hangod,
Kövessék minden parancsod.

Álmodban te légy a herceg,
Ki táltos lovakon repked,
Fedezz fel majd új világot,
Teljesüljön minden álmod.

Aludj hát kicsike szentem,
Nagymama szeme is rebben,
Elszunnyadt bennem az ének,
Aludni kell e kis legénynek.

Az álommanó is fáradt,
Vackol egy jó puha ágyat,
Fejecskéd mellé telepszik,
Tested már álomban rejlik.

Nem alszom, itt őrzöm álmod,
Vigyázom alvó világod,
Mosolyod szád sarkán villan,
Boldog vagy ott, álmaidban.

Szabó Magda - Elfogadlak

Szabó Magda - Elfogadlak

Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?

Szóba sem álltam az idővel,
most alkuszom vele; hiába érzem,
hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett,
neveli suta magzatát,
lebeg az együgyű reménység,
hogy te meg én, s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szivünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...

Ó, talány, ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár, mikor mosolyogsz,
jó mezőn futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét a folyó,
úgy lesi beszéded. Téged szeretlek?
Téged, vagy a mindenséget?

A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szeretnék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Mily zavart e szív.

Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök?

Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.

Sárhelyi Erika :Hétköznapi józanság

Sárhelyi Erika

Hétköznapi józanság


Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral, idővel és csenddel,
esőcseppet, s nem óceánt remél -
tenyerében elférhet a tenger.

Ady Endre :Megint sokan néznek

Ady Endre

Megint sokan néznek

Megnézem magamat:
Megint sokan néznek:
Vagyok érdemeltje,
Vagyok-e valakije
E sokan-nézésnek?

Olyan messze esik
Tőlem már a hívság,
Hogyha megtörténnék,
Más akkor se volna, mint
Szomorú csacsiság.

Vén, léha életem,
Légy tanum e pörhöz,
Lásd, hogy időm örvény
S úgy futnak el napjaim,
Hogy nap napot tördöz.

Óh, milyen szamarak,
Kik úgy szólnak rólam,
Hogy a dolgom rendjén
S hogy csillámlón jól-vagyok
S testem-lelkem jól-van.

Édes barátiság,
Kétkedő barátság,
Édes mégis-tartás,
Be jó, hogy napjaimat
Mégis-mégis tartják.

Bíztató

Bíztató
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod

Mágori Bea ..Érzés...

..Érzés...
Olyan ez, mint az Unicum,
lassan folyik le a torkodon,
átmelengeti testedet,
nem tudod mi ez, de élvezed.

Beleremeg gyomrod, lelked,
megtaláltad, megszeretted,
felizzik benned, forr a véred,
lágyan tombol, meg-megéget.

Olyan ez, mint a vízesés,
erőtől duzzadó, mesés,
fullasztó, szikrázó napsütés,
csodálatos álom-ébredés.

Mint a vulkán, tör fel benned,
tisztán érzed minden sejted,
és egyszer csak lecsillapul,
mégsem múlik, el nem fakul.

Lusta hullámzásra vált,
féltve, lágyan ölel át,
majd elenged és elrepül,
lelked mély álomba merül.

Álmodja az életet,
mindent mit érezhetett,
szépnek lát jövőt, jelent,
múltat és a végtelent...
Mágori Bea

VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...

VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...
Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.

Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.

Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.

Szabó Alexandra

Álomvilág
Álomvilág csupán, mit szemünk lát,
Nem érezzük az élet kisebb sóhaját.
Valójában az a rideg tény,
Hogy az élet olykor nagyon kemény.
S csak sétálunk vágyaink peremén.

Ide-oda sodor az élet
Olykor szerelemmel éltet,
S ha tovaszáll, marad utána a gyötrő lét, tétován.
Fáj a szíved, s ezért érzed magad elég kuszán.
S csak összevisszaság lesz szíved alkonyán.

Álmaidban az örök gyermekkor,
Csak Emlékeid kedvéért élsz olyankor.
A szép és csak a jó létezik akkor.
S ha felébredsz, jön újra a jelenkor,
És nem tudod miért sajog a lelked ilyenkor.

Mitől fáj ennyire? S mért kíséri akkora sóhaj?
Mintha romba dőlne a vágyad,
S vele együtt minden ábrándod.
Csak pörgeted tovább magad előtt vágyálmod.
És tudod jól, múltad vissza már nem kaphatod.

Ábrándjaid messze szállhatnak veled,
Benned mindig mély nyomot tehet.
S ha álmod megvalósítod ,
Az életet színesebbnek láthatod.
Boldoggá tesz, s ez a lényeg,
Veled táncolnak majd a pajkos tündérek...
Szabó Alexandra

Juhász Magda Álom, álom...

Álom, álom...
Álom, álom,
fenn a fákon
manók hegedülnek,
a fák alatt
nyulak, őzek,
víg táncra perdülnek.

Álom, álom,
nézi három
tündér a játékot,
kis kezükkel
csengetik a
kék harangvirágot.

Álom, álom,
minden ágon
aranyalma rezdül,
sötét éjben
tündér kézben,
hárfa húrja pendül.

Álom, álom,
folyó háton
hattyúk fuvoláznak,
hullámokon
ezüst színű,
sirályok hintáznak.

Álom, álom,
hínárágyon
békák énekelnek,
a habok közt
apró halak,
vígan kergetőznek.

Álom, álom,
lepkeszárnyon
törpék gyülekeznek,
álombéli
mesetájon,
száz csodák születnek.
Juhász Magda

Pintér Ildikó

Gyertya lángja, ember élet
Nagyon régen már, hogy megszülettünk.
Szüleink szerető karjaiba érkeztünk.
Először hangosan felsírunk,
De idővel csendben elalszunk.

Gyorsan cseperedünk,
Csecsemőből gyermekek leszünk.
Sokat sírunk és nevetünk,
De boldogan élünk.

Az igaz életből nem értünk még sokat,
Nem értjük a komoly dolgokat.
Aztán megérezzük a gondokat,
Majd idővel átéljük azokat.

A múlt már csak emlékekkel kedveskedő,
Ami lehet kedvező és kesergő,
Akárcsak jelen és jövő,
Mert telik-múlik az idő.

Egy bizonyos kort átlépünk,
És újra biztonságot keresünk.
Lábunk újra remegő,
Kezünk segítő kezet kereső.

Bizony újra gyerekkorba lépünk,
És sokat vagyunk azokkal kiket szeretünk.
Bennük leljük a támaszt,
Tőlük várjuk sok mindenre a választ.

Ők feledtetik velünk a rosszat,
És együtt éljük a jókat.
Segítünk nekik sokat
És várjuk a kedves szavakat.

Tudjuk egyszer minden elmúlik,
Ahogy a gyertya lángja kihunyik,
De addig még van időnk,
Hogy sok születésnapot megéljünk.
Pintér Ildikó

100 Folk Celsius : Altató

100 Folk Celsius : Altató

Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...
nézd, a mackó is figyel.

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Hold,
arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,
csak magában bandukolt.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

Nézte, hogy a Föld
lenn hogy tündököl
fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz
virágokkal átsöpör

Ahogy csodálkozott,
gondolt egy nagyot:
megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el
arca könnytől csillogott.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

A Földre hullt a könny,
mint ezernyi gyöngy
szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé
s minden éjjel rád köszön.

Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...

Szép álmokat, jó éjszakát!

Csillagország fényben áll,
A Hold már ásít, felhőágyra vár.
Minden könyved alszik már,
S kint a szél mit kívánt?
Szép álmokat, jó éjszakát!

Messze jár a napsugár,
A föld túloldalán táncol talán,
Mindig új mosolyt csal ránk.
Néha másra, néha ránk.
Szép álmokat, jó éjszakát!

Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Nézd, a mackód téged vár!
És ágyban van már minden jóbarát!
Jó apád is alszik már,
Halld a halk horkolást!
Szép álmokat, jó éjszakát!

Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!

zenemanók

Nincs e-mail címe

Nincs e-mail címe
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.

Tanulság: ha van e-mail címed, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz...