Birtalan Ferenc: Kertünkben

Birtalan Ferenc: Kertünkben


Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.

Thomas D. Angelo Csillagos éjszaka

Csillagos éjszaka
Gyönyörű, tiszta éjszakán,
Ülünk hárman a verandán,
Nézzük a fényes csillagokat,
Kergetjük a kusza gondolatokat.

Jól érzem magam, barátok közt vagyok,
Barátok közt, kiknek hálát adok,
Hogy élnek és vannak nekem,
S napjaikat töltik velem.

Nélkülük üres lenne kis világom,
Hamar megölne hatalmas magányom.
De itt ülnek mellettem és nézik a csillagokat,
Nézem én is, nevetünk nagyokat.

Van egy csillag, mi fényesebb, mint a többi,
S én csak egy dologhoz tudom kötni,
Ez a mi barátságunk csillaga,
Mely ki nem alszik, soha de soha.
Thomas D. Angelo

Kormányos Sándor Hold sarlóján

Hold sarlóján
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.

Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.

Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor

Lilla eset

Lilla eset
Nem szól, én is csak hallgatok
Nem figyel, én még csak suttogok
Értetlen állok remegve nélküle
Nélküle állok, ő érte remegve

Nem értem miért teszi
Nem értem hogyan hiszi
Nem tudom mit miért szeretne
De tudom mi hogyan lehetne

Karjaiban elszáll a félelem
Két szemében elveszve létezem
Próbáltam nem bírom egyedül
A magánytól mindenki menekül
Magyar Komondor

AMALINA ÁMULOK

Amalina:
Ámulok

A verssorok
csak úgy grasszálnak.
Meg akarják fogni
hangulatát a mának.

A napfelkelte elragad,
bizalmat ébreszt,
s nem marad
helye a kétkedésnek.

Minden nap újra
rendületlenül
a Nap felkel, felhevül,
s adja szeretetét nekünk.

Hűségesen, feltétel nélkül.

Bogár Lilla Remény

Remény

Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!

Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!

Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!

Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.

Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám

Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!

Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.

Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Bogár Lilla

Helen Bereg : Jóéjszakát puszi

Helen Bereg : Jóéjszakát puszi (2006-11-26)

Lehunyt szemed fölött a lehelet.
Lágyan, cirógatón lengedez.
Találgatod: Elsuhan? Marad?
Elég a feltámadó vágy, az akarat,
Hogy csókként szemhéjadon
Piheként ott maradjon?

Álomba röpít a pihe suhanása.
Finom. Némán vágysz utána.
Csók volt, vagy csak egy pihe?
Reggelre nem tudod te se.

Thalis Silvenier Álmodj szépeket

Álmodj szépeket
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egeszen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
(Thalis Silvenier

Petőfi Sándor Anyám tyúkja

Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
Petőfi Sándor

Sárhelyi Erika: A világ vége

Sárhelyi Erika: A világ vége

Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: ,,Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
- most akciós áron - mi van odaát,
a másik oldalon!" Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra.

Van két ember, akik szeretik egymást.

Van két ember, akik szeretik egymást.

Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok

József Attila REMÉNYTELENÜL

REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

József Attila

Hrabina Dávid Vers egy lánynak

Hrabina Dávid
Vers egy lánynak

Ismerek egy lány, aki szebb, mint akárki,
A neve is szép Rena,
Róla írok eme imában.

Gyönyörű, vagy mint a tündöklő nap,
Vagy mint mikor a nap a felhővel összecsap
Nem sokat tudok rólad
Mégis úgy érzem, mintha csak téged ismernélek egymagad.

A mosolyod szép,
Mint a Mona Lisa arckép,
Mikor az ég és a föld összecsap,
Te akkor is gyönyörű maradsz.

Tündökölsz a fényben,
És fény leszel a sötétségben,
Szembeszállsz minden bajjal,
Mert te vagy egy földre szállt angyal.

Nélküled talán nem is léteznék,
És a földön sem élhetnék,
Mindent és mindenkit a szeretet tart életben,
Mivel te látsz el engem egy életre!

Igen ez vagy te,
Egy gyönyörű varázslat,
S nem ismerek, még egy ilyen lányt,
OKOSAT, SZÉPET ÉS BÁTRAT!

Juhász Gyula - Egy régi nyárból

Juhász Gyula - Egy régi nyárból


Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A Tisza nyári éjjel kanyarog
Ily unalmasan, nagy esők után
Füzek közt, ha a hold nézi csupán.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A boldogságos esték olyanok,
Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,
Mint jó emberek szelíd álmai.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
Ilyenkor félénken kopogtatok
A holnapok homályos ablakán,
Ott benn milyen sors árnya les ma rám?

Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,
Én nagyon fázós és fáradt vagyok.
S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,
Mint rémlátók, ha messze szél kopog.

Shakespeare Az vagy nekem

Shakespeare

Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lõrinc)

Babits Mihály - Csak egy kis méhe...

Babits Mihály - Csak egy kis méhe...

De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem már ma költött
a hajnalóra.

Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.

De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja.

Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
zeneláda.

Szeretnék sírni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csúnyaságra?

Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.

Amalina Ima Lélekért

Ima Lélekért
Nehéz megszólalni,
ha nincs, aki figyel,
nehéz dalt formálni,
ha üres a szíved.

Kongó üresség lelked,
s talán ha Te figyeled,
ha szinte eggyé válsz vele,
megszólal titkos éneke.

Nem tudom még, milyen lesz,
de várom a Lelket:
történjen meg belül a változás,
s jöjjön a Megújulás!
Amalina

Kassák Lajos: Mindenkihez

Kassák Lajos: Mindenkihez


Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar eloletek.

És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játsza együgyu játékait
önmagával önmagának.

Így élek és is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.