Sango Villagren:
Költészet egy dalban
A húrok pengetése nem való annak,
kinek műveltségben hiányai vannak.
Minden hang a dalban egyaránt fontos,
hogy tiszta legyen, szép, töretlenül pontos.
Ne mocskold be a modernkor kamasz stílusával!
Művedet, mint tiszta leplet kened össze sárral.
Minden apró mozzanat, csöppnyi részlet számít,
ezekből elméd árja csodás művet állít.
Érzéseid add e dalba, ne csak azt, mi körülvesz,
ha így teszel, a végeredmény mindenkor öröm lesz.
Ha képtelen vagy engedni a teljesség hatalmának,
hagyd hát meg a pengetés örömeit másnak.
Tedd hát le a lantot, vagy gyakorolj szorgosan,
s ha nem érzed teljesnek, annak oka van.
Hajtsd a fejed mindenkor a bátor intő szóra!
Arra, ki hallgatja dalod kezdetektől fogva.
Mert ő látja át hibádat, hallja Azt a hangot.
Játszd hát újra, finomítgasd, vagy engedd el a lantot.
Szoby Zsolt Elkésett vallomás
Elkésett vallomás
Álmodtam arról, mi egykor vágyam volt,
amiért mindeddig hiába küzdöttem,
és mi oly szép, még ha csak álmodom is:
egy csók s egy ölelés tőled, kit szerettem.
Láttam szőke fürtök árnyalta arcod,
finom ívelésű ajkad, dús szempillád,
melyek alól mosolygós szemeidnek
elbűvölő pillantása ragyogott rám.
Eszménnyé vált e tünemény látomás,
mint megkésett őszinte, igaz vallomás,
s érzem, soha többé nem tudlak feledni,
szeretni foglak - örökké szeretni...
Szoby Zsolt
Álmodtam arról, mi egykor vágyam volt,
amiért mindeddig hiába küzdöttem,
és mi oly szép, még ha csak álmodom is:
egy csók s egy ölelés tőled, kit szerettem.
Láttam szőke fürtök árnyalta arcod,
finom ívelésű ajkad, dús szempillád,
melyek alól mosolygós szemeidnek
elbűvölő pillantása ragyogott rám.
Eszménnyé vált e tünemény látomás,
mint megkésett őszinte, igaz vallomás,
s érzem, soha többé nem tudlak feledni,
szeretni foglak - örökké szeretni...
Szoby Zsolt
Nyakó Imre Dalos madár
Dalos madár
Dalos madár fenn az égen,
oly vidáman énekel,
a szabadság tengerében,
zengő dallal útra kel.
Dalos madár szárnya lebben,
a szabadság dala száll,
szállj az égen, élj vidáman,
dalos szívű kismadár.
A kismadár tovareppen,
de az ének itt marad,
a kismadár megtanulta,
hogy őrizze álmodat.
Dalos madár vagyok én is,
ébren őrzöm álmodat,
tovareppenhetek egyszer,
de a dalom itt marad.
Dalos madár szárnya szegve,
ül az ágon szomorún,
nem repülhet csicseregve,
szívét elönti a bú.
Az én szívem is szomorú,
hogyha nem dalolhatok,
de csak akkor énekelek,
hogyha szabadon vagyok.
Nyakó Imre
Dalos madár fenn az égen,
oly vidáman énekel,
a szabadság tengerében,
zengő dallal útra kel.
Dalos madár szárnya lebben,
a szabadság dala száll,
szállj az égen, élj vidáman,
dalos szívű kismadár.
A kismadár tovareppen,
de az ének itt marad,
a kismadár megtanulta,
hogy őrizze álmodat.
Dalos madár vagyok én is,
ébren őrzöm álmodat,
tovareppenhetek egyszer,
de a dalom itt marad.
Dalos madár szárnya szegve,
ül az ágon szomorún,
nem repülhet csicseregve,
szívét elönti a bú.
Az én szívem is szomorú,
hogyha nem dalolhatok,
de csak akkor énekelek,
hogyha szabadon vagyok.
Nyakó Imre
Móra Ferenc A szív a legfurcsább csavargó
Móra Ferenc
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad
Szabó Gitta Tűzről pattant
Tűzről pattant
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány.
Izzó szoknya
Vörös uszály
Lángnyelvű a napsugár.
Aranyszínű napkelte
Ragyogó zenit
Köszöntelek ifjú hajnal
Jó, hogy láthatlak megint!
(Szabó Gitta: 2007-05-09)
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány.
Izzó szoknya
Vörös uszály
Lángnyelvű a napsugár.
Aranyszínű napkelte
Ragyogó zenit
Köszöntelek ifjú hajnal
Jó, hogy láthatlak megint!
(Szabó Gitta: 2007-05-09)
Birtalan Ferenc: Kertünkben
Birtalan Ferenc: Kertünkben
Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.
Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.
Thomas D. Angelo Csillagos éjszaka
Csillagos éjszaka
Gyönyörű, tiszta éjszakán,
Ülünk hárman a verandán,
Nézzük a fényes csillagokat,
Kergetjük a kusza gondolatokat.
Jól érzem magam, barátok közt vagyok,
Barátok közt, kiknek hálát adok,
Hogy élnek és vannak nekem,
S napjaikat töltik velem.
Nélkülük üres lenne kis világom,
Hamar megölne hatalmas magányom.
De itt ülnek mellettem és nézik a csillagokat,
Nézem én is, nevetünk nagyokat.
Van egy csillag, mi fényesebb, mint a többi,
S én csak egy dologhoz tudom kötni,
Ez a mi barátságunk csillaga,
Mely ki nem alszik, soha de soha.
Thomas D. Angelo
Gyönyörű, tiszta éjszakán,
Ülünk hárman a verandán,
Nézzük a fényes csillagokat,
Kergetjük a kusza gondolatokat.
Jól érzem magam, barátok közt vagyok,
Barátok közt, kiknek hálát adok,
Hogy élnek és vannak nekem,
S napjaikat töltik velem.
Nélkülük üres lenne kis világom,
Hamar megölne hatalmas magányom.
De itt ülnek mellettem és nézik a csillagokat,
Nézem én is, nevetünk nagyokat.
Van egy csillag, mi fényesebb, mint a többi,
S én csak egy dologhoz tudom kötni,
Ez a mi barátságunk csillaga,
Mely ki nem alszik, soha de soha.
Thomas D. Angelo
Kormányos Sándor Hold sarlóján
Hold sarlóján
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.
Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.
Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.
Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.
Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor
Lilla eset
Lilla eset
Nem szól, én is csak hallgatok
Nem figyel, én még csak suttogok
Értetlen állok remegve nélküle
Nélküle állok, ő érte remegve
Nem értem miért teszi
Nem értem hogyan hiszi
Nem tudom mit miért szeretne
De tudom mi hogyan lehetne
Karjaiban elszáll a félelem
Két szemében elveszve létezem
Próbáltam nem bírom egyedül
A magánytól mindenki menekül
Magyar Komondor
Nem szól, én is csak hallgatok
Nem figyel, én még csak suttogok
Értetlen állok remegve nélküle
Nélküle állok, ő érte remegve
Nem értem miért teszi
Nem értem hogyan hiszi
Nem tudom mit miért szeretne
De tudom mi hogyan lehetne
Karjaiban elszáll a félelem
Két szemében elveszve létezem
Próbáltam nem bírom egyedül
A magánytól mindenki menekül
Magyar Komondor
AMALINA ÁMULOK
Amalina:
Ámulok
A verssorok
csak úgy grasszálnak.
Meg akarják fogni
hangulatát a mának.
A napfelkelte elragad,
bizalmat ébreszt,
s nem marad
helye a kétkedésnek.
Minden nap újra
rendületlenül
a Nap felkel, felhevül,
s adja szeretetét nekünk.
Hűségesen, feltétel nélkül.
Ámulok
A verssorok
csak úgy grasszálnak.
Meg akarják fogni
hangulatát a mának.
A napfelkelte elragad,
bizalmat ébreszt,
s nem marad
helye a kétkedésnek.
Minden nap újra
rendületlenül
a Nap felkel, felhevül,
s adja szeretetét nekünk.
Hűségesen, feltétel nélkül.
Bogár Lilla Remény
Remény
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Bogár Lilla
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Bogár Lilla
Helen Bereg : Jóéjszakát puszi
Helen Bereg : Jóéjszakát puszi (2006-11-26)
Lehunyt szemed fölött a lehelet.
Lágyan, cirógatón lengedez.
Találgatod: Elsuhan? Marad?
Elég a feltámadó vágy, az akarat,
Hogy csókként szemhéjadon
Piheként ott maradjon?
Álomba röpít a pihe suhanása.
Finom. Némán vágysz utána.
Csók volt, vagy csak egy pihe?
Reggelre nem tudod te se.
Lehunyt szemed fölött a lehelet.
Lágyan, cirógatón lengedez.
Találgatod: Elsuhan? Marad?
Elég a feltámadó vágy, az akarat,
Hogy csókként szemhéjadon
Piheként ott maradjon?
Álomba röpít a pihe suhanása.
Finom. Némán vágysz utána.
Csók volt, vagy csak egy pihe?
Reggelre nem tudod te se.
Thalis Silvenier Álmodj szépeket
Álmodj szépeket
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egeszen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
(Thalis Silvenier
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egeszen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
(Thalis Silvenier
Petőfi Sándor Anyám tyúkja
Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
Petőfi Sándor
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
Petőfi Sándor
Sárhelyi Erika: A világ vége
Sárhelyi Erika: A világ vége
Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: ,,Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
- most akciós áron - mi van odaát,
a másik oldalon!" Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra.
Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: ,,Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
- most akciós áron - mi van odaát,
a másik oldalon!" Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra.
Van két ember, akik szeretik egymást.
Van két ember, akik szeretik egymást.
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok
József Attila REMÉNYTELENÜL
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
József Attila
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
József Attila
Hrabina Dávid Vers egy lánynak
Hrabina Dávid
Vers egy lánynak
Ismerek egy lány, aki szebb, mint akárki,
A neve is szép Rena,
Róla írok eme imában.
Gyönyörű, vagy mint a tündöklő nap,
Vagy mint mikor a nap a felhővel összecsap
Nem sokat tudok rólad
Mégis úgy érzem, mintha csak téged ismernélek egymagad.
A mosolyod szép,
Mint a Mona Lisa arckép,
Mikor az ég és a föld összecsap,
Te akkor is gyönyörű maradsz.
Tündökölsz a fényben,
És fény leszel a sötétségben,
Szembeszállsz minden bajjal,
Mert te vagy egy földre szállt angyal.
Nélküled talán nem is léteznék,
És a földön sem élhetnék,
Mindent és mindenkit a szeretet tart életben,
Mivel te látsz el engem egy életre!
Igen ez vagy te,
Egy gyönyörű varázslat,
S nem ismerek, még egy ilyen lányt,
OKOSAT, SZÉPET ÉS BÁTRAT!
Vers egy lánynak
Ismerek egy lány, aki szebb, mint akárki,
A neve is szép Rena,
Róla írok eme imában.
Gyönyörű, vagy mint a tündöklő nap,
Vagy mint mikor a nap a felhővel összecsap
Nem sokat tudok rólad
Mégis úgy érzem, mintha csak téged ismernélek egymagad.
A mosolyod szép,
Mint a Mona Lisa arckép,
Mikor az ég és a föld összecsap,
Te akkor is gyönyörű maradsz.
Tündökölsz a fényben,
És fény leszel a sötétségben,
Szembeszállsz minden bajjal,
Mert te vagy egy földre szállt angyal.
Nélküled talán nem is léteznék,
És a földön sem élhetnék,
Mindent és mindenkit a szeretet tart életben,
Mivel te látsz el engem egy életre!
Igen ez vagy te,
Egy gyönyörű varázslat,
S nem ismerek, még egy ilyen lányt,
OKOSAT, SZÉPET ÉS BÁTRAT!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
