Paluska Zsuzsanna Mi kellene barátom?

Mi kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Vigyelek a hátamon?
Vagy mennél a lábadon?
Ez kellene barátom?

Mi kellene barátom?
Sírhatok a válladon?
Vagy segítsek magamon?
Ez kellene barátom?

Mi kellene barátom?
Öntözzem a virágod?
Vagy mentsem meg a világot?
Ez kellene barátom?

Hát mondd csak barátom,
kellene a boldogságod?
Vagy az áprilisi bolondságod?
Ez kellene barátom?

Hát mondd csak barátom,
kell az a csepp tudásom?
Hát mondjad barátom,
mert ki nem találom.

Létezik egy világ

Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éjji tündér odavezet.
engedd hogy kézenfogjon,s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd ,hogy a tündérvarázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körűlvesz tégedet.
Itt győz a jó és és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!

Tóth Árpád: Jó éjszakát

Tóth Árpád: Jó éjszakát

Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.



Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.



Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.



Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

Acélszív : Felemás érzelmek

Acélszív : Felemás érzelmek
Az égen csillag ragyog,
Messze szálnak a sasok,
Üvöltenek a farkasok,
Érezd, hogy veled vagyok!

Érezd, hogy miért létezel,
Hogy mindent, csak ezért teszel,
Ha nem, a ködben elveszel,
Hamis próféta nem leszel.

A víz csobog, a nap ragyog,
Felhőről lenézve szárnyalok,
Velem vannak az angyalok,
Végre érzem, szabad vagyok.

Mint hetyke szarvas úgy futok,
Tündérekkel táncolok,
Itt mindent megkaphatok,
Érzem már, hogy boldog vagyok.

Mi ez? Hirtelen felriadok,
Sötétben fekszem, az ágyon vagyok,
Agyam zúg, a fejem sajog,
Nem szólnak már égi dalok.

Itt nincsenek tündérek, angyalok,
Csak diktátorok és zsarnokok,
Az utcán csavargók, koldusok,
De én mégis érzem, itthon vagyok.

Szép Ernő: Csiga

Szép Ernő: Csiga

Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.

Áfonya : Egy leporolt oldalnyi szenvedély

Áfonya : Egy leporolt oldalnyi szenvedély
Egy szempár. Semmi több.
És mégis minden! Lényed összes rezzenése ott táncolt, ott örvénylett abban a fekete pupillában, s a szempillák fekete kerítésén át meg át törve ejtett rabul és vont magához.
Egy mogyoróbarna tekintet, mely ha akart, szelíd volt és simogató, lángjai melegséget sugároztak, de túl közel menvén megégettek.
Tapasztalt egy tekintet volt és mégis, mintha ismeretlen érzés félelme csillant volna, mikor én tükröződtem benne. Elgyengült és hűtlen lett.
Először mindketten menekültünk a másik hatalma elől, persze hiába. Elkapott, megfogott és elvarázsolt egy érzés. Szikrázott és vibrált, míg az idő cigarettaszünetet tartott. Tudtam, hogy vége lesz, de befogtam a fülem, becsuktam a szemem, hogy ne halljam a gondolatokat, ne lássam a Napot, mely biccentve köszönt be az ablakon, hogy aztán tovább haladva az égen ránk szabadítsa a hajnalt.
Mélylevegő...és néhány esetlen mondat egy forró lépcsőn ülve kéz a kézben. Kegyetlen észérvek és meglepő lélekjelenlét.
Kívül szomorú mosollyal búcsúztam, belül, elviselhetetlen csalódottság tombolt…éveket öregedtem egy délután alatt.

Aztán sokáig kísért egy tekintet mindenhol és mindenben és egyre csak hiányzott. Kitöltött valami fájdalmas semmi, amibe talán túlságosan is belefeledkeztem…
Aztán megértettem a miérteket és becsuktam egy kis ajtót a szívem pincéjében, lakatra. Néha ugyan lemegyek kicsit port törölni-mert szeretem azokat a régi emlékkacatokat-de sosem maradok túl sokáig.
Így tudtam csak megőrizni harag nélkül azt a szépséget és szenvedélyt, amivel gazdagítottál.
Mára egy szempár, semmi több. Ennyi maradt belőled.

B. Radó Lili: Fogócska

B.Radó Lili: Fogócska


Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.

Jó reggelt bébi,

Jó reggelt bébi,
Szíved a kéj széttépi?
Most múlik pont?
Melyet elhajszoltunk, most kihunyt?

Jó reggelt bébi!
Nap az arcod nézi,
Aranyló fürtökkel,
Ujjával játszik meg a holtakkal?

Jó reggelt bébi,
Lelked még a tűz égeti?
Vagy még álmos vagy?
Hagyjalak?

Jó reggelt bébi,
Szám a csókod kéri!
Megsimítom szívedet,
Vagy vegyem le ingedet?

Jó reggelt bébi,
Pajkos vágy a testet szépíti,
Túl korai lenne?
Vagy nem kellene?

Jó reggelt bébi!
Fenn az ég is neked épít,
Várakat, Jó reggelt bébi!
Szívem csak tőled létezik!

Szép Ernő : Meglátod

Szép Ernő : Meglátod


A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.

És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.

Doom A csodaszép lány balladája

A csodaszép lány balladája
2008-07-23 09:30:49

Élt egyszer egy csodaszép lány,
Csodaszép lány, szomorú.
Sírva sétált héthatárra
Kezeiben koszorú.

Hullott rája ezüsteső,
Ezüsteső, szivárvány.
Merre menjen, hol keresse,
Kedvesét e csodalány?

Tavasz nyílott csalfa szóval,
Csalfa szóval, erre hát.
Elindult a messzeségbe
Hátrahagyva otthonát.

Eljött a nyár, fény szitálta,
Fény szitálta homlokát.
Madárdalban, csillagfényben,
Megtört szíve dalra várt.

Sárga levél rezzen körbe,
Rezzen körbe, merre lát.
Szürke homály fonja által,
Könnyes idő, lett - e táj.

Havas hegycsúcs, tör magasba,
Tör magasba, szüntelen.
Összeroskad gyönge lába.
- Szerelmemet nem lelem.

Elfeledett héthatárban,
Héthatárban, csend: halál.
Ott nyugszanak ketten párban,
Szívük egymásra talált.

Litauszky Bence La Fonteine emlékére

La Fonteine emlékére

Fönt ült a holló a fán,
szájában egy kerek sajt,
alant a ravaszdi tán
egy órája vár, s sóhajt,
csak egy kis sajtot óhajt.

Hát csak beszél és beszél,
dicséri a madarat,
szavait viszi a szél,
várja, hogy dalra fakad

végre az irigy madár,
de hát arra hiába vár.
A holló másra figyel.
Figyelmét mi tereli el?

A róka már majd meggebed.
"Törődik a fene veled!
Lakjál jól a sajtodon,
hogy akadna a torkodon!"

Már-már majdnem elsompolyog,
De a madár, lám mosolyog,
Majd hangosan fel-felnevet,
A sajt szájából kiesett.

A sajt így hát hozzá került,
De nem érti, hogy sikerült
Másnak az, min ő szenvedett,
A holló min nevethetett.

A holló mit hallhatott,
Min ekkorát kacagott?
Már elmondta mindenkinek,
Csak rókákkal nem osztja meg.

Mikor a róka vadászott,
És nem sajtot kunyerászott,
Hallotta ezt az esetet:

Míg a hangya gyűjtögetett,
Töltötte a téli raktárt,
A tücsök hegedülgetett,
És ontotta a muzsikát.

Ám mikor eljött a tél,
Lehullott a sok falevél,
A tücsköt hívták ebédre,
A muzsikáért cserébe,

A hangya, pedig magányában,
Üldögélt nagy raktárában.
Az étele megromlott,
S ő hangyász elé ugrott.
Litauszky Bence

Szeretnék egy meseerdőt

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,
Szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,
S nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

Dugasz István MADÁR, MADÁR

MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.

Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,

Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.

Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.

Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.

Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.

Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.

Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István

Sango Villagren: Költészet egy dalban

Sango Villagren:
Költészet egy dalban

A húrok pengetése nem való annak,
kinek műveltségben hiányai vannak.
Minden hang a dalban egyaránt fontos,
hogy tiszta legyen, szép, töretlenül pontos.

Ne mocskold be a modernkor kamasz stílusával!
Művedet, mint tiszta leplet kened össze sárral.
Minden apró mozzanat, csöppnyi részlet számít,
ezekből elméd árja csodás művet állít.
Érzéseid add e dalba, ne csak azt, mi körülvesz,
ha így teszel, a végeredmény mindenkor öröm lesz.

Ha képtelen vagy engedni a teljesség hatalmának,
hagyd hát meg a pengetés örömeit másnak.
Tedd hát le a lantot, vagy gyakorolj szorgosan,
s ha nem érzed teljesnek, annak oka van.

Hajtsd a fejed mindenkor a bátor intő szóra!
Arra, ki hallgatja dalod kezdetektől fogva.
Mert ő látja át hibádat, hallja Azt a hangot.
Játszd hát újra, finomítgasd, vagy engedd el a lantot.

Szoby Zsolt Elkésett vallomás

Elkésett vallomás
Álmodtam arról, mi egykor vágyam volt,
amiért mindeddig hiába küzdöttem,
és mi oly szép, még ha csak álmodom is:
egy csók s egy ölelés tőled, kit szerettem.

Láttam szőke fürtök árnyalta arcod,
finom ívelésű ajkad, dús szempillád,
melyek alól mosolygós szemeidnek
elbűvölő pillantása ragyogott rám.

Eszménnyé vált e tünemény látomás,
mint megkésett őszinte, igaz vallomás,
s érzem, soha többé nem tudlak feledni,
szeretni foglak - örökké szeretni...
Szoby Zsolt

Nyakó Imre Dalos madár

Dalos madár
Dalos madár fenn az égen,
oly vidáman énekel,
a szabadság tengerében,
zengő dallal útra kel.

Dalos madár szárnya lebben,
a szabadság dala száll,
szállj az égen, élj vidáman,
dalos szívű kismadár.

A kismadár tovareppen,
de az ének itt marad,
a kismadár megtanulta,
hogy őrizze álmodat.

Dalos madár vagyok én is,
ébren őrzöm álmodat,
tovareppenhetek egyszer,
de a dalom itt marad.

Dalos madár szárnya szegve,
ül az ágon szomorún,
nem repülhet csicseregve,
szívét elönti a bú.

Az én szívem is szomorú,
hogyha nem dalolhatok,
de csak akkor énekelek,
hogyha szabadon vagyok.
Nyakó Imre

Móra Ferenc A szív a legfurcsább csavargó

Móra Ferenc

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad

Szabó Gitta Tűzről pattant

Tűzről pattant
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány.
Izzó szoknya
Vörös uszály
Lángnyelvű a napsugár.
Aranyszínű napkelte
Ragyogó zenit
Köszöntelek ifjú hajnal
Jó, hogy láthatlak megint!

(Szabó Gitta: 2007-05-09)