Abakusz : Este
Az este sejtelmes:
Setét és rejtelmes
Erős és kellemes,
Lehet benne nemes,
Kedves és szellemes…
Dugasz István MADÁR, MADÁR
Dugasz István
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
Jorge Luis Borges: A PILLANAT
Jorge Luis Borges: A PILLANAT
Hol vannak a századok, hol az álom - benne
a dicsőség, a kard, melyre vágyott hun, tatár?
Az erőd hol van, s hol, mit védeni kell: határ,
s hol van a fa, a tiltott és a faszent merre?
A jelen él csupán. Az időnek arca van:
ezer emlék szobra - mily hazug rend ez, csorba,
amit csak a naptár, az óra rendez sorba.
Év jön év után, így bármit mérni hasztalan.
Pirkadat és éj közt szakadék a végtelen.
Mélyén kín, halál és a vakító fény terem,
majd fáradtan megtörik, utána csend honol.
Ha a Nap lement a tükörből rám más tekint.
A ma, mint a Hold - úgy fogy el, majd egész megint -
mindig fent ragyog, ám nem jön új menny, más pokol.
(Fordította: Kónya Gábor)
Hol vannak a századok, hol az álom - benne
a dicsőség, a kard, melyre vágyott hun, tatár?
Az erőd hol van, s hol, mit védeni kell: határ,
s hol van a fa, a tiltott és a faszent merre?
A jelen él csupán. Az időnek arca van:
ezer emlék szobra - mily hazug rend ez, csorba,
amit csak a naptár, az óra rendez sorba.
Év jön év után, így bármit mérni hasztalan.
Pirkadat és éj közt szakadék a végtelen.
Mélyén kín, halál és a vakító fény terem,
majd fáradtan megtörik, utána csend honol.
Ha a Nap lement a tükörből rám más tekint.
A ma, mint a Hold - úgy fogy el, majd egész megint -
mindig fent ragyog, ám nem jön új menny, más pokol.
(Fordította: Kónya Gábor)
Komáromi János(koma) : Suttogó éjszaka
koma : suttogó éjszaka (2007-01-18)
bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt
az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak
bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek
bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt
az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak
bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek
Bárhova mész
Bárhova mész,akármerre haladsz,
mindíg lessz hely,hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
mely nem nézi sem nemed,sem származásodat.
Tudd,hogy van egy pont,
hova bármikor visszatérhetsz.
Itt leszek,s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
nem nagy szó,de annál fontosabb.
Akárki leszel,a BARÁTOM vagy
mindíg lessz hely,hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
mely nem nézi sem nemed,sem származásodat.
Tudd,hogy van egy pont,
hova bármikor visszatérhetsz.
Itt leszek,s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
nem nagy szó,de annál fontosabb.
Akárki leszel,a BARÁTOM vagy
Galkó Patrícia Csupa, csupa csoda...
Csupa, csupa csoda...
Van egy hely ahol csodák várnak,
és mindenki akit szeretsz ott van Veled.
Mit velük tölthetsz az a pár nap,
körülvéve azokkal, kik szeretnek.
Csodákról mesélek Neked,
én részese voltam nem egynek...!
Érezted már, hogy "bárcsak ez a pillanat örökké tartana"!
Ha igen, akkor Veled is történt már pillanatnyi csoda.
Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát,
és ebben a virágban minden színt megláthatsz.
Minden szirmon ül valaki, akit vártál,
és most már ott marad Veled, megnyugodhatsz.
Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon,
tudod az az érzés, mikor melegséggel teli bármi áron.
Azt gondolod talán nem is létezik,
pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik.
Galkó Patrícia
Van egy hely ahol csodák várnak,
és mindenki akit szeretsz ott van Veled.
Mit velük tölthetsz az a pár nap,
körülvéve azokkal, kik szeretnek.
Csodákról mesélek Neked,
én részese voltam nem egynek...!
Érezted már, hogy "bárcsak ez a pillanat örökké tartana"!
Ha igen, akkor Veled is történt már pillanatnyi csoda.
Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát,
és ebben a virágban minden színt megláthatsz.
Minden szirmon ül valaki, akit vártál,
és most már ott marad Veled, megnyugodhatsz.
Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon,
tudod az az érzés, mikor melegséggel teli bármi áron.
Azt gondolod talán nem is létezik,
pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik.
Galkó Patrícia
Cruz e Souza - Lelkek börtöne
Cruz e Souza - Lelkek börtöne
Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.
Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
ÁMOK
Álmok
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
Komáromi János(koma) : Álmok
Álmok
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
Komáromi János(koma) : Jó éjszakát!
koma : Jó éjszakát!
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem
"Szebb és jobb éjszakát!"
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem
"Szebb és jobb éjszakát!"
Radnóti Miklós - Megbocsájtás
Radnóti Miklós - Megbocsájtás
Tejízű fehér gyermekek álmait
alszom s reggelre a szivem ragyog
mellem furcsa, csillogó táján.
Ma nyájat őriztem a jóság
dombjain éjjel, de hajnalra
elveszitettem és most egyedül vagyok.
Mellemre hajtom csöndben a fejem
És szegény szivemet leejtem ilyenkor
Egy-egy koldus halálos tenyerébe.
Tejízű fehér gyermekek álmait
alszom s reggelre a szivem ragyog
mellem furcsa, csillogó táján.
Ma nyájat őriztem a jóság
dombjain éjjel, de hajnalra
elveszitettem és most egyedül vagyok.
Mellemre hajtom csöndben a fejem
És szegény szivemet leejtem ilyenkor
Egy-egy koldus halálos tenyerébe.
Netelka : Szótlan vers
Netelka : Szótlan vers
Gondolatokba feledkezve,
betűk gyöngyeit nyelvem alá
rejtve ízlelgetem a szavakat.
De mára minden szó bennakadt -
csók nélkül hagyva tűnődő
homlokom, csapodár múzsám
némaságra kárhoztat.
Szótlan versbe szövöm hát
az estét, amint bársony
testét elnyújtja a kertben,
érzem, hogy a pillanat
vezeti a papíron a kezem,
míg ablakomon át lesem a
felhők mögül kibukkanó
sápadt fényű holdat.
Valahol a közelben kutya
ugat, eldübörög egy ósdi
tehervonat, s az éjszaka lassan-
lassan elnyeli a zakatoló várost.
A gondolat is lecsöndesül,
s tompa morajlássá szelidül
egy meg nem született
elvetélt költemény.
Gondolatokba feledkezve,
betűk gyöngyeit nyelvem alá
rejtve ízlelgetem a szavakat.
De mára minden szó bennakadt -
csók nélkül hagyva tűnődő
homlokom, csapodár múzsám
némaságra kárhoztat.
Szótlan versbe szövöm hát
az estét, amint bársony
testét elnyújtja a kertben,
érzem, hogy a pillanat
vezeti a papíron a kezem,
míg ablakomon át lesem a
felhők mögül kibukkanó
sápadt fényű holdat.
Valahol a közelben kutya
ugat, eldübörög egy ósdi
tehervonat, s az éjszaka lassan-
lassan elnyeli a zakatoló várost.
A gondolat is lecsöndesül,
s tompa morajlássá szelidül
egy meg nem született
elvetélt költemény.
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Szabó T. Anna: Pitypang
Szabó T. Anna: Pitypang
Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jószagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.
Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jószagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.
Versike
Futni nem futok csak lasan bandukolok
A szépet észre vegyem a jót el ne kerüljem
Szerelmet nem lelem, de barátot meg becsöljem
A bajokat csak észre vegyem,s elkerüljem
A szépet észre vegyem a jót el ne kerüljem
Szerelmet nem lelem, de barátot meg becsöljem
A bajokat csak észre vegyem,s elkerüljem
Netelka : A benned élő évszakok
Netelka : A benned élő évszakok
Egyik kezed nyár - tűzforró inda,
ha ölel, hevétől kilombosodom.
Másik a tél - mintha a szél sírna
a fák közt fagyos, ködszürke hajnalon.
Egyik szemed ősz - pupillád tükre
éjszín, csillagtalan bánatvégtelen.
Másik tavasz - a jövő reménye,
mi átkacsint kettőnket az életen.
Egyik kezed nyár - tűzforró inda,
ha ölel, hevétől kilombosodom.
Másik a tél - mintha a szél sírna
a fák közt fagyos, ködszürke hajnalon.
Egyik szemed ősz - pupillád tükre
éjszín, csillagtalan bánatvégtelen.
Másik tavasz - a jövő reménye,
mi átkacsint kettőnket az életen.
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
