Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Uram, eljött időd! Hosszú volt a nyár.
Vesd ki hát árnyékod a csupasz napórákra,
S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ.
Érleld a még szedetlen kerteket,
S adj nekik néhány napfényes órát,
Hogy roskadjanak a fák és kiforrják
A nehéz borok az édes ízeket.
Kinek még nincsen, nem lesz már otthona.
Ki most magányos, még sokáig az lesz.
Virraszthat, várhat, idegesen tesz-vesz
S a kihalt körúton sétál ide-oda
Míg nyugtalansága száll a levelekhez.
Aszalós Júlia Ismeretlen
Aszalós Júlia Ismeretlen
Holnap nekivágok a hüvelykujjammal az ismeretlennek.
Sosem jártam még arra,
magas platánfák szegélyezik,
és olyan hűs a víz,
hogy táplálóbb a húsnál -
Görbe ujjam az égbe hasít majd
(szándékosan nem veszek vonatjegyet)
és szívemben örömtől telik a szabadság;
Holnap lábam alá tartom a forró földi utat
olvadt sajttal a szendvicsben
nekivágok az ismeretlennek.
Vállamba vág a kopott táska
(régi jó barát ugye elkísérsz?)
derekamra inget kötök,
melegítse az éjszakát a remény.
Holnap még nem fogom tudni,
mikor s hova érkezem,
csak abban lehetek biztos,
hogy megérkezem.
Holnap nekivágok a hüvelykujjammal az ismeretlennek.
Sosem jártam még arra,
magas platánfák szegélyezik,
és olyan hűs a víz,
hogy táplálóbb a húsnál -
Görbe ujjam az égbe hasít majd
(szándékosan nem veszek vonatjegyet)
és szívemben örömtől telik a szabadság;
Holnap lábam alá tartom a forró földi utat
olvadt sajttal a szendvicsben
nekivágok az ismeretlennek.
Vállamba vág a kopott táska
(régi jó barát ugye elkísérsz?)
derekamra inget kötök,
melegítse az éjszakát a remény.
Holnap még nem fogom tudni,
mikor s hova érkezem,
csak abban lehetek biztos,
hogy megérkezem.
Tanulj - ősi norvég vers
Tanulj - ősi norvég vers
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Szuhanics Albert Minden ember boldogságra vágyik
Szuhanics Albert
Minden ember boldogságra vágyik
Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.
A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.
Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!
A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.
Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!
Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!
Minden ember boldogságra vágyik
Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.
A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.
Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!
A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.
Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!
Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!
Wass Albert Jó éjszakát
Wass Albert Jó éjszakát
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát.
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát.
Gulyás Gábor Egyszer élsz
Gulyás Gábor
Egyszer élsz
Légy határozott,
légy magabiztos ember,
Akár a nap,
Mely minden napon felkel!
Vakító fénye egyre jobban ragyog,
Csodálva figyelik a lenyugvó csillagok.
Eléri a horizontot,
vakítóan reszket,
tiszteli az időt,
az ütemezett rendet.
Meleget áraszt,
s eléri azt,
hogy szeretet és vágyat
bőségesen fakaszt.
Légy törekvő,
légy céltudatos lény,
akár a szél,
mely életre kél!
Erdőt, mezőt felkarolva
halad a pályán,
tiszteli a légkört,
minden egyes útján.
Határtalan sebessége
félelmetes lehet,
általa jutnak
messzire az emberek.
Légy szerető,
Őszinte lélek,
Akár a tűz,
mely forró lánggal éget
s nem kérhet,
hogy vigyázz rá,
hisz` szikrából pattanó ereje bárkit elérhet.
Táplálja életét kiszáradt fa ága,
Tért nyit előtted a sötét éjszakába`.
Légy határtalan,
kapcsolatra éhes,
Akár a víz, mely csillogóan ékes!
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
Hatalmas a terület mit birtokába vett.
Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd!
Egyszer élsz
Légy határozott,
légy magabiztos ember,
Akár a nap,
Mely minden napon felkel!
Vakító fénye egyre jobban ragyog,
Csodálva figyelik a lenyugvó csillagok.
Eléri a horizontot,
vakítóan reszket,
tiszteli az időt,
az ütemezett rendet.
Meleget áraszt,
s eléri azt,
hogy szeretet és vágyat
bőségesen fakaszt.
Légy törekvő,
légy céltudatos lény,
akár a szél,
mely életre kél!
Erdőt, mezőt felkarolva
halad a pályán,
tiszteli a légkört,
minden egyes útján.
Határtalan sebessége
félelmetes lehet,
általa jutnak
messzire az emberek.
Légy szerető,
Őszinte lélek,
Akár a tűz,
mely forró lánggal éget
s nem kérhet,
hogy vigyázz rá,
hisz` szikrából pattanó ereje bárkit elérhet.
Táplálja életét kiszáradt fa ága,
Tért nyit előtted a sötét éjszakába`.
Légy határtalan,
kapcsolatra éhes,
Akár a víz, mely csillogóan ékes!
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
Hatalmas a terület mit birtokába vett.
Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd!
Mészáros Klaudia: Mi lenne ha...
Mészáros Klaudia:
Mi lenne ha...
Ülök a fa alatt,
Előttem a rajzlap,
S azon gondolkozom,
Mi lenne ha madár lennék?
Fáról-fára szállnék,
Minden árva madarat befogadnék.
Mi lenne ha folyó lennék?
Csendben csordogálnék,
Tengerbe folynék,
Szomjas vándort itatnék.
Mi lenne ha angyal lennék?
Minden emberen segítenék,
Minden kívánságot teljesítenék,
Minden könnycseppet letörölnék.
Mi lenne ha...
Ülök a fa alatt,
Előttem a rajzlap,
S azon gondolkozom,
Mi lenne ha madár lennék?
Fáról-fára szállnék,
Minden árva madarat befogadnék.
Mi lenne ha folyó lennék?
Csendben csordogálnék,
Tengerbe folynék,
Szomjas vándort itatnék.
Mi lenne ha angyal lennék?
Minden emberen segítenék,
Minden kívánságot teljesítenék,
Minden könnycseppet letörölnék.
Füstfaragó Flórián Én és a világ
Füstfaragó Flórián
Én és a világ
A világot én lassan hódítom
A világ engem lassan hódít
Lábam tétován jár a porban
De képzeletem az egekbe lódít.
Én és a világ
A világot én lassan hódítom
A világ engem lassan hódít
Lábam tétován jár a porban
De képzeletem az egekbe lódít.
József Attila TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
József Attila
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
József Attila Miért mondottál rosszat nékem
József Attila
Miért mondottál rosszat nékem
Miért mondottál rosszat nékem?
Én nem bántottalak, barátom,
Hogyha valamiért haragszol,
Szívesen bocsánatot kérek
S szeretném, ha most velem jönnél,
Megnézzük majd a favágókat
S leheverünk együtt az erdőn,
Fejünk fölött hullámzanak a lombok,
Hűs tengerfenékről az eget nézzük,
Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.
Ott nagy nyugalom karol majd belénk
És nékünk az most olyanigen jó lesz,
Háromszoros a jó, ha kettő kapja,
Azért szeretném, hogyha velem lennél,
Mig odahallik este a harangszó,
A bogáncsokat leszedjük egymásról
S hazaballagunk éppolyan fáradtan,
Miként a kapás, szótalan munkások,
Akik a földek békés erejébe
Százannyit termő magokat vetettek.
Miért mondottál rosszat nékem
Miért mondottál rosszat nékem?
Én nem bántottalak, barátom,
Hogyha valamiért haragszol,
Szívesen bocsánatot kérek
S szeretném, ha most velem jönnél,
Megnézzük majd a favágókat
S leheverünk együtt az erdőn,
Fejünk fölött hullámzanak a lombok,
Hűs tengerfenékről az eget nézzük,
Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.
Ott nagy nyugalom karol majd belénk
És nékünk az most olyanigen jó lesz,
Háromszoros a jó, ha kettő kapja,
Azért szeretném, hogyha velem lennél,
Mig odahallik este a harangszó,
A bogáncsokat leszedjük egymásról
S hazaballagunk éppolyan fáradtan,
Miként a kapás, szótalan munkások,
Akik a földek békés erejébe
Százannyit termő magokat vetettek.
Radványi Nelli Az ősz ideér
Radványi Nelli
Az ősz ideér
A nyári éjszakákat hamarosan
felváltja az őszi dér,
Hűvös éjszakákban érzem,
az ősz nemsokára ideér.
A madarak még egyszer
utoljára, visszanéznek ránk,
Könnyes szemekkel rájövök,
- elrepült a nyár. -
Az ősz ideér
A nyári éjszakákat hamarosan
felváltja az őszi dér,
Hűvös éjszakákban érzem,
az ősz nemsokára ideér.
A madarak még egyszer
utoljára, visszanéznek ránk,
Könnyes szemekkel rájövök,
- elrepült a nyár. -
Rasztik Edit Emese Éjszakai képek
Rasztik Edit Emese
Éjszakai képek
A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.
Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.
Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.
Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.
Éjszakai képek
A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.
Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.
Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.
Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.
Kerekes László: Naptolvaj
Kerekes László: Naptolvaj
Egy tollvonás kiszántja
Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbeszorult ablakot
Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé
Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét
Te az életed hordod:
Hamvából is - az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
Egy tollvonás kiszántja
Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbeszorult ablakot
Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé
Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét
Te az életed hordod:
Hamvából is - az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
Szabó Orsolya pillanat-varázs
Szabó Orsolya pillanat-varázs
elindulok most nem tudom merre
lehet egy völgybe talán egy hegyre?
csak visz a lábam akár a tudat:
most szabad vagyok...senki nem kutat
ha érezhetem a fű illatát
ha megláthatom a felhők bánatát
ha messze kerül a város zaja
ha szólal közel egy madár dala
ha a fény csillan a síró fákon
ha zöld levél hajt törékeny ágon
ha érzem érint pillanat-varázs
fellángol bennem egy újabb parázs:
az élet nem más:
barátság szerelem
megbocsátás kegyelem
gyermekiség játék
fény és árnyék
kihívás küzdelem
veszteség győzelem
mert minden percet úgy kell megélned
tudd hogy az élet tartogat sok szépséget
elindulok most nem tudom merre
lehet egy völgybe talán egy hegyre?
csak visz a lábam akár a tudat:
most szabad vagyok...senki nem kutat
ha érezhetem a fű illatát
ha megláthatom a felhők bánatát
ha messze kerül a város zaja
ha szólal közel egy madár dala
ha a fény csillan a síró fákon
ha zöld levél hajt törékeny ágon
ha érzem érint pillanat-varázs
fellángol bennem egy újabb parázs:
az élet nem más:
barátság szerelem
megbocsátás kegyelem
gyermekiség játék
fény és árnyék
kihívás küzdelem
veszteség győzelem
mert minden percet úgy kell megélned
tudd hogy az élet tartogat sok szépséget
Sík Sándor Ezen az áldott estelen
Ezen az áldott estelen
/Sík Sándor/
Ezen az áldott estelen,
Mikor a hold aranyja
Végigcsókolja nesztelen,
Mint csecsemőt az anyja,
Végigsuhanja csendesen
Az álmodó világot,
Húnyt szemmel én emlékezem:
Édes gondolni rátok,
Sok messzi messzi kedvesem,
Ti szép, komoly barátok.
Cirmos felhőn nyújtózkodik
A bolyhos, álmos égbolt.
Már botladozva bújdosik
A lomb között a kék hold:
Elnyúlok én is. Oly nehéz,
Lebillenős a pillám.
Félálom önt el, mint a méz,
És hintál, mint a hullám.
Kialszik az emlékezés,
Mint ablakon a csillám.
Jó így, anyaszült egyedül!
Így, álmos, így pihenj el.
Pislogass össze gyerekül
A szép anyuska mennyel.
Valami így is egybefon
Én minden édesemmel,
Mi lehet az, találgatom
Bóbiskoló szívemmel, -
Lágy, mint a langyos fuvalom,
És mézes, mint a szender
/Sík Sándor/
Ezen az áldott estelen,
Mikor a hold aranyja
Végigcsókolja nesztelen,
Mint csecsemőt az anyja,
Végigsuhanja csendesen
Az álmodó világot,
Húnyt szemmel én emlékezem:
Édes gondolni rátok,
Sok messzi messzi kedvesem,
Ti szép, komoly barátok.
Cirmos felhőn nyújtózkodik
A bolyhos, álmos égbolt.
Már botladozva bújdosik
A lomb között a kék hold:
Elnyúlok én is. Oly nehéz,
Lebillenős a pillám.
Félálom önt el, mint a méz,
És hintál, mint a hullám.
Kialszik az emlékezés,
Mint ablakon a csillám.
Jó így, anyaszült egyedül!
Így, álmos, így pihenj el.
Pislogass össze gyerekül
A szép anyuska mennyel.
Valami így is egybefon
Én minden édesemmel,
Mi lehet az, találgatom
Bóbiskoló szívemmel, -
Lágy, mint a langyos fuvalom,
És mézes, mint a szender
Tolnai Viktória: Őrangyal
Tolnai Viktória:
Őrangyal
Karjába zár egy
látomás,
Minden nap egy újabb
állomás.
Egy angyal vigyázza minden
léptemet,
Őrzi, óvja szánalmas
létemet.
Velem van minden egyes
reggel,
Mikor a Nap pislákolva
felkel.
Ott van minden egyes
éjszaka,
Mikor megérint a sötétség halk
szava.
Elkísér minden kósza
utamon,
Mikor az élet értelmét
kutatom.
Mellettem áll a hétköznapok
harcában,
Nyugalmat találok túlvilági
arcában.
Édes hangja ott él a
fülemben,
Békéje szétárad nyugtalan
lelkemben.
Óvó karja a vállamon
megpihen,
Angyali szemén át enyém a
végtelen.
Őrangyal
Karjába zár egy
látomás,
Minden nap egy újabb
állomás.
Egy angyal vigyázza minden
léptemet,
Őrzi, óvja szánalmas
létemet.
Velem van minden egyes
reggel,
Mikor a Nap pislákolva
felkel.
Ott van minden egyes
éjszaka,
Mikor megérint a sötétség halk
szava.
Elkísér minden kósza
utamon,
Mikor az élet értelmét
kutatom.
Mellettem áll a hétköznapok
harcában,
Nyugalmat találok túlvilági
arcában.
Édes hangja ott él a
fülemben,
Békéje szétárad nyugtalan
lelkemben.
Óvó karja a vállamon
megpihen,
Angyali szemén át enyém a
végtelen.
Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!
Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!
A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!
A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön, aki boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...
Hát tanulj meg örülni! De ne hidd, hogy a reményeket, vagy a legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom, s ezzel megfosztalak az élet kínálta gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy sose légy szűkében a vidámságnak, hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott terem, tebenned lakik. Más vígasságok nem töltik el a szívet valódi örömmel, csak homlokod ráncát simítják ki futó pillanatokra... Hidd el, az igazi boldogság komoly dolog. Vagy azt képzeled, bárki képes derűs arccal megvetni a halált, ajtót nyitni a szegénységnek, elszenvedni a fájdalmakat és elhajítani az élvezeteket? Aki ekképpen gondolkozik, boldog, de nem igazán. Neked másmilyen boldogságot kívánok: olyat, amelyik sosem hagy el, ha egyszer megtaláltad a forrását.
Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte! Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.
Szórd el, ami csillog, és az igazi jóra vesd tekintetedet! Örülj a magadénak. Hogy mit jelent ez? Téged és éned legszebb részét. Még ez alkalmi testet, a köntöst - bár nélküle semmi nem történhetne meg - csupán szükségesnek, mint fontosnak tartsd. Hiú gyönyöröket táplál, illanó örömöket, melyek könnyen átcsapnak szomorúságba, emésztő bánatba. A gyönyör, a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt! Ám megfékezni nehéz azt, mit korábban jónak hittél. Az igazi jóra, kockázat nélkül vágyódhatsz.
Szeretnéd tudni, honnan ered? Ha szándékaid becsületesek, cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, és megtagadod a véletlen ajándékait (nem a szerencsében bízol és várod), - akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton, azon az úton, amit életnek nevezünk...
Kevesen járják az utat az út természete szerint. Inkább a saját természetüknek hódolnak, s mint a folyó árjával tovaúszó holmik sodródnak egyik partról a másikra...
"Rosszul él, aki mindig csak élni kezd" - mondja Epikurosz. "Miért" - kérded joggal. Azért, mert senki sem gondolkodik akkor, amikor éppen csak belefog az életbe. Tarts ezt szem előtt, gondolkozz és élj!
Gajdó Zoltán: Kismadár
Gajdó Zoltán:
Kismadár
Kismadár mondd, miért akarsz repülni?
Miért nem jó neked a ketrecben?
Miért akarod a drótot elharapni,
Mikor jól tudod, hogy ez lehetetlen?
Ne akarj repülni, hisz nem tudsz szárnyalni.
Úgyis leesnél előbb-utóbb fentről.
Úgy nézd a rácsot, hogy az nem akadály,
Hanem védelem a kinti környezettől.
Ahol te szabadságot látsz, ott én veszélyt.
Ahol te eleséget vársz, én éhhalált.
Én kint a bukást látom, te meg az esélyt,
Hogy valahol vár rád egy szép, új világ.
S míg a gazdád én vagyok,
Te énekelj csak bátran,
Boldogan.
Mert én is oly boldog vagyok,
Hogy te itt vagy nekem, s nálam.
A kalitkámban.
Kismadár
Kismadár mondd, miért akarsz repülni?
Miért nem jó neked a ketrecben?
Miért akarod a drótot elharapni,
Mikor jól tudod, hogy ez lehetetlen?
Ne akarj repülni, hisz nem tudsz szárnyalni.
Úgyis leesnél előbb-utóbb fentről.
Úgy nézd a rácsot, hogy az nem akadály,
Hanem védelem a kinti környezettől.
Ahol te szabadságot látsz, ott én veszélyt.
Ahol te eleséget vársz, én éhhalált.
Én kint a bukást látom, te meg az esélyt,
Hogy valahol vár rád egy szép, új világ.
S míg a gazdád én vagyok,
Te énekelj csak bátran,
Boldogan.
Mert én is oly boldog vagyok,
Hogy te itt vagy nekem, s nálam.
A kalitkámban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
