Kassai Csilla Megérzés nélkül
Az Élet olyan, mint egy nagy Folyó:
Csak árad, árad és hömpölyög.
A Lelkemben feléled a szó
És mélyről ébredő álmokat szövök.
Mikor fellázad bennem az Ég,
Akkor mellettem állnak az Angyalok,
Riadtan néznek szerte-szét,
Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok.
Hallgatok, mert a Szó, bár nekem szól,
Még sem maradhat csak az enyém!
Hallgatok, mert a könnyem kicsordul
Az Érzések Égi fellegén.
De a Lélek ébred! És szólni akar!
Mikor nem várjuk, leginkább akkor siet,
A Lélek a Halálba, a Halál a Lélekbe mar,
Örök fejlődésre késztetve az Életet.
A Lélek tudja, hogy mi következik!
Bár a balga Ember csak magára néz,
Nem érdekli, valóban hol van Ő és Ki lehet?
És miért van megannyi szenvedés?
Azt hiszi, a Világ magától létezik,
S ami van, arról Ő nem tehet!
Csak az Ész számít a Földön és nem a Szív,
S ezért vannak a "gyarló" Emberek!
De mikor kopogtat benne Valaki,
Aki szüntelen kedvesen szólogat,
A szívében megdobban valami,
S el kezdi hallani a hangokat!
Először úgy érzi, játék csupán,
S többnyire nem veszi komolyan,
Ám mikor magával ragadja az ár,
Hagyja magát sodorni boldogan!
És már érzi, hogy hallgatni kell
És figyelni a belső Életet,
Mert odakinn csak az létezik,
Mit belülről építenek az Emberek.
Megérzés nélkül élni bűntudat,
Mert mikor magára ismer majd a földi Én,
Nem talál mentségére szavakat,
S gyötrődik addigi Életén!
Lehet, hogy jó, de lehet, már késő.
Ébrednek az Életért sóvárgó halott szavak,
Elmeditál! Milyen földi Én is most ő?
Mert a Lélekre minden visszahat!
Egyszer mindannyian felébredünk!
Megértjük, késő sosem lehet,
Mert legfeljebb majd jobban éljük
Az életünk,
Mint a csak kívül létező Emberek!
Az Élet halni, a Halál élni akar!
A Körforgás örökkön át örök,
S ahogy az Ember Teste és Lelke között
Dúl a harc,
Úgy mindig az Ég győz a Föld fölött!
Rainer Maria Rilke: Körhinta
Rainer Maria Rilke: Körhinta
Tetejével s árnyékával együtt
Forog egy kis kerék, és körbe
Színes lovak állnak tündökölve,
De ki nem siet, azt lassan elfelejtjük.
Bár némelyikük kocsihoz van kötve,
Azért bátrak ők, harapják kengyelük,
Egy nagy vörös oroszlán megy velük
És egy elefánt is látszik a tükörben.
Köztük szarvas, mintha erdőben ügetne
Csakhogy nyerget hord és rajta
Egy kis kékruhás lány van odakötve.
Az oroszlánon sápadt fiúcska szárnyal,
Két kezét a félsz feszíti görcsbe
Míg fintorog az állat rémítő pofával.
És egy elefánt is látszik a tükörben.
És egyre gyorsul mert tudja itt a vége,
És pörög-forog mindig céltalan,
Vörös, zöld és szürke keveréke
Bár némelyiknek gyermekarca van.
És néha nevetés sodródik a szélben,
Egy igazi, mely felragyog és illan
E vakító és szédítő egészben.
Tetejével s árnyékával együtt
Forog egy kis kerék, és körbe
Színes lovak állnak tündökölve,
De ki nem siet, azt lassan elfelejtjük.
Bár némelyikük kocsihoz van kötve,
Azért bátrak ők, harapják kengyelük,
Egy nagy vörös oroszlán megy velük
És egy elefánt is látszik a tükörben.
Köztük szarvas, mintha erdőben ügetne
Csakhogy nyerget hord és rajta
Egy kis kékruhás lány van odakötve.
Az oroszlánon sápadt fiúcska szárnyal,
Két kezét a félsz feszíti görcsbe
Míg fintorog az állat rémítő pofával.
És egy elefánt is látszik a tükörben.
És egyre gyorsul mert tudja itt a vége,
És pörög-forog mindig céltalan,
Vörös, zöld és szürke keveréke
Bár némelyiknek gyermekarca van.
És néha nevetés sodródik a szélben,
Egy igazi, mely felragyog és illan
E vakító és szédítő egészben.
Szuhanics Albert Nyárutó
Szuhanics Albert Nyárutó
A fákon ott a zöld levél,
még fű-illatot hord a szél.
Nincs semmi nyom, és semmi jel,
sompolygó őszünk mily közel.
Most még oly szép a nyárutó,
de sajnos minden átfutó.
Ím messze száll, vagy elszalad,
míg fájó szívünk itt marad.
Egy reggel kinyitjuk szemünk,
már őszi napra ébredünk.
Oly bágyatag a napsugár,
és kertünk rozsdabarna már.
A sárga levél hulldogál,
míg rája hideg köd szitál.
Gondolkodik fenn kicsit,
de végül lassan leesik...
Ám de most a nap nevetve,
könnyet szór a fellegekre.
Új fű serken zöld határban,
lubickoljunk még a nyárban!
A fákon ott a zöld levél,
még fű-illatot hord a szél.
Nincs semmi nyom, és semmi jel,
sompolygó őszünk mily közel.
Most még oly szép a nyárutó,
de sajnos minden átfutó.
Ím messze száll, vagy elszalad,
míg fájó szívünk itt marad.
Egy reggel kinyitjuk szemünk,
már őszi napra ébredünk.
Oly bágyatag a napsugár,
és kertünk rozsdabarna már.
A sárga levél hulldogál,
míg rája hideg köd szitál.
Gondolkodik fenn kicsit,
de végül lassan leesik...
Ám de most a nap nevetve,
könnyet szór a fellegekre.
Új fű serken zöld határban,
lubickoljunk még a nyárban!
A. A. Milne: Szél a dombon
A. A. Milne: Szél a dombon
Nem tudja senki,
Se lány, se fiú,
Hogy a szél honnan
És hova fú.
Jön valamerről
Mily gyorsan csak tud.
Utol nem érik,
Az se ki fut.
De hogyha megállnék
Sárkányt eresztve,
Szállna a széllel
Egy nap és egy este.
S ha mennék utána
Akárhova,
Tudnám a szél ment
Éppen oda.
Akkor megtudnám
A szél hova fú.
De honnan, nem tudja
Se lány, se fiú.
Nem tudja senki,
Se lány, se fiú,
Hogy a szél honnan
És hova fú.
Jön valamerről
Mily gyorsan csak tud.
Utol nem érik,
Az se ki fut.
De hogyha megállnék
Sárkányt eresztve,
Szállna a széllel
Egy nap és egy este.
S ha mennék utána
Akárhova,
Tudnám a szél ment
Éppen oda.
Akkor megtudnám
A szél hova fú.
De honnan, nem tudja
Se lány, se fiú.
Varga Anita Minek is élünk?
Varga Anita
Minek is élünk?
"Minek is élünk?"-sokan ezt kérdezik,
Persze válasz egyszer sem érkezik.
De mit jelent az a szó, hogy élet?
Kell hozzá egy test, és kell egy lélek.
Kell egy életút, amit sorsnak hívnak,
Mit elejétől végig előre megírnak
Mint egy regényt, melyben tied a főszerep,
És mire eljátszod, véget ér az életed.
S közben, ha elrontottad, visszamenni nem lehet,
Inkább tovább játszol, mert érdekel, jövőd mit rejteget.
Boldog leszel, vagy talán boldogtalan?
Ezen gondolkodsz minduntalan.
S ha az életben már nem maradt semmi más,
Csak a kevés öröm és a sok csalódás,
Akkor sem tudsz ellene mit tenni,
Mert az élet rögös útján végig kell menni!
És mehetsz előre nevetve vagy sírva,
Sorsod úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva.
Minek is élünk?
"Minek is élünk?"-sokan ezt kérdezik,
Persze válasz egyszer sem érkezik.
De mit jelent az a szó, hogy élet?
Kell hozzá egy test, és kell egy lélek.
Kell egy életút, amit sorsnak hívnak,
Mit elejétől végig előre megírnak
Mint egy regényt, melyben tied a főszerep,
És mire eljátszod, véget ér az életed.
S közben, ha elrontottad, visszamenni nem lehet,
Inkább tovább játszol, mert érdekel, jövőd mit rejteget.
Boldog leszel, vagy talán boldogtalan?
Ezen gondolkodsz minduntalan.
S ha az életben már nem maradt semmi más,
Csak a kevés öröm és a sok csalódás,
Akkor sem tudsz ellene mit tenni,
Mert az élet rögös útján végig kell menni!
És mehetsz előre nevetve vagy sírva,
Sorsod úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva.
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
Uram, eljött időd! Hosszú volt a nyár.
Vesd ki hát árnyékod a csupasz napórákra,
S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ.
Érleld a még szedetlen kerteket,
S adj nekik néhány napfényes órát,
Hogy roskadjanak a fák és kiforrják
A nehéz borok az édes ízeket.
Kinek még nincsen, nem lesz már otthona.
Ki most magányos, még sokáig az lesz.
Virraszthat, várhat, idegesen tesz-vesz
S a kihalt körúton sétál ide-oda
Míg nyugtalansága száll a levelekhez.
Uram, eljött időd! Hosszú volt a nyár.
Vesd ki hát árnyékod a csupasz napórákra,
S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ.
Érleld a még szedetlen kerteket,
S adj nekik néhány napfényes órát,
Hogy roskadjanak a fák és kiforrják
A nehéz borok az édes ízeket.
Kinek még nincsen, nem lesz már otthona.
Ki most magányos, még sokáig az lesz.
Virraszthat, várhat, idegesen tesz-vesz
S a kihalt körúton sétál ide-oda
Míg nyugtalansága száll a levelekhez.
Aszalós Júlia Ismeretlen
Aszalós Júlia Ismeretlen
Holnap nekivágok a hüvelykujjammal az ismeretlennek.
Sosem jártam még arra,
magas platánfák szegélyezik,
és olyan hűs a víz,
hogy táplálóbb a húsnál -
Görbe ujjam az égbe hasít majd
(szándékosan nem veszek vonatjegyet)
és szívemben örömtől telik a szabadság;
Holnap lábam alá tartom a forró földi utat
olvadt sajttal a szendvicsben
nekivágok az ismeretlennek.
Vállamba vág a kopott táska
(régi jó barát ugye elkísérsz?)
derekamra inget kötök,
melegítse az éjszakát a remény.
Holnap még nem fogom tudni,
mikor s hova érkezem,
csak abban lehetek biztos,
hogy megérkezem.
Holnap nekivágok a hüvelykujjammal az ismeretlennek.
Sosem jártam még arra,
magas platánfák szegélyezik,
és olyan hűs a víz,
hogy táplálóbb a húsnál -
Görbe ujjam az égbe hasít majd
(szándékosan nem veszek vonatjegyet)
és szívemben örömtől telik a szabadság;
Holnap lábam alá tartom a forró földi utat
olvadt sajttal a szendvicsben
nekivágok az ismeretlennek.
Vállamba vág a kopott táska
(régi jó barát ugye elkísérsz?)
derekamra inget kötök,
melegítse az éjszakát a remény.
Holnap még nem fogom tudni,
mikor s hova érkezem,
csak abban lehetek biztos,
hogy megérkezem.
Tanulj - ősi norvég vers
Tanulj - ősi norvég vers
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
Szuhanics Albert Minden ember boldogságra vágyik
Szuhanics Albert
Minden ember boldogságra vágyik
Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.
A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.
Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!
A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.
Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!
Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!
Minden ember boldogságra vágyik
Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.
A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.
Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!
A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.
Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!
Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!
Wass Albert Jó éjszakát
Wass Albert Jó éjszakát
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát.
Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.
Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.
Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.
Jó éjszakát, jó éjszakát.
Gulyás Gábor Egyszer élsz
Gulyás Gábor
Egyszer élsz
Légy határozott,
légy magabiztos ember,
Akár a nap,
Mely minden napon felkel!
Vakító fénye egyre jobban ragyog,
Csodálva figyelik a lenyugvó csillagok.
Eléri a horizontot,
vakítóan reszket,
tiszteli az időt,
az ütemezett rendet.
Meleget áraszt,
s eléri azt,
hogy szeretet és vágyat
bőségesen fakaszt.
Légy törekvő,
légy céltudatos lény,
akár a szél,
mely életre kél!
Erdőt, mezőt felkarolva
halad a pályán,
tiszteli a légkört,
minden egyes útján.
Határtalan sebessége
félelmetes lehet,
általa jutnak
messzire az emberek.
Légy szerető,
Őszinte lélek,
Akár a tűz,
mely forró lánggal éget
s nem kérhet,
hogy vigyázz rá,
hisz` szikrából pattanó ereje bárkit elérhet.
Táplálja életét kiszáradt fa ága,
Tért nyit előtted a sötét éjszakába`.
Légy határtalan,
kapcsolatra éhes,
Akár a víz, mely csillogóan ékes!
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
Hatalmas a terület mit birtokába vett.
Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd!
Egyszer élsz
Légy határozott,
légy magabiztos ember,
Akár a nap,
Mely minden napon felkel!
Vakító fénye egyre jobban ragyog,
Csodálva figyelik a lenyugvó csillagok.
Eléri a horizontot,
vakítóan reszket,
tiszteli az időt,
az ütemezett rendet.
Meleget áraszt,
s eléri azt,
hogy szeretet és vágyat
bőségesen fakaszt.
Légy törekvő,
légy céltudatos lény,
akár a szél,
mely életre kél!
Erdőt, mezőt felkarolva
halad a pályán,
tiszteli a légkört,
minden egyes útján.
Határtalan sebessége
félelmetes lehet,
általa jutnak
messzire az emberek.
Légy szerető,
Őszinte lélek,
Akár a tűz,
mely forró lánggal éget
s nem kérhet,
hogy vigyázz rá,
hisz` szikrából pattanó ereje bárkit elérhet.
Táplálja életét kiszáradt fa ága,
Tért nyit előtted a sötét éjszakába`.
Légy határtalan,
kapcsolatra éhes,
Akár a víz, mely csillogóan ékes!
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
Hatalmas a terület mit birtokába vett.
Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd!
Mészáros Klaudia: Mi lenne ha...
Mészáros Klaudia:
Mi lenne ha...
Ülök a fa alatt,
Előttem a rajzlap,
S azon gondolkozom,
Mi lenne ha madár lennék?
Fáról-fára szállnék,
Minden árva madarat befogadnék.
Mi lenne ha folyó lennék?
Csendben csordogálnék,
Tengerbe folynék,
Szomjas vándort itatnék.
Mi lenne ha angyal lennék?
Minden emberen segítenék,
Minden kívánságot teljesítenék,
Minden könnycseppet letörölnék.
Mi lenne ha...
Ülök a fa alatt,
Előttem a rajzlap,
S azon gondolkozom,
Mi lenne ha madár lennék?
Fáról-fára szállnék,
Minden árva madarat befogadnék.
Mi lenne ha folyó lennék?
Csendben csordogálnék,
Tengerbe folynék,
Szomjas vándort itatnék.
Mi lenne ha angyal lennék?
Minden emberen segítenék,
Minden kívánságot teljesítenék,
Minden könnycseppet letörölnék.
Füstfaragó Flórián Én és a világ
Füstfaragó Flórián
Én és a világ
A világot én lassan hódítom
A világ engem lassan hódít
Lábam tétován jár a porban
De képzeletem az egekbe lódít.
Én és a világ
A világot én lassan hódítom
A világ engem lassan hódít
Lábam tétován jár a porban
De képzeletem az egekbe lódít.
József Attila TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
József Attila
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. július-augusztus
József Attila Miért mondottál rosszat nékem
József Attila
Miért mondottál rosszat nékem
Miért mondottál rosszat nékem?
Én nem bántottalak, barátom,
Hogyha valamiért haragszol,
Szívesen bocsánatot kérek
S szeretném, ha most velem jönnél,
Megnézzük majd a favágókat
S leheverünk együtt az erdőn,
Fejünk fölött hullámzanak a lombok,
Hűs tengerfenékről az eget nézzük,
Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.
Ott nagy nyugalom karol majd belénk
És nékünk az most olyanigen jó lesz,
Háromszoros a jó, ha kettő kapja,
Azért szeretném, hogyha velem lennél,
Mig odahallik este a harangszó,
A bogáncsokat leszedjük egymásról
S hazaballagunk éppolyan fáradtan,
Miként a kapás, szótalan munkások,
Akik a földek békés erejébe
Százannyit termő magokat vetettek.
Miért mondottál rosszat nékem
Miért mondottál rosszat nékem?
Én nem bántottalak, barátom,
Hogyha valamiért haragszol,
Szívesen bocsánatot kérek
S szeretném, ha most velem jönnél,
Megnézzük majd a favágókat
S leheverünk együtt az erdőn,
Fejünk fölött hullámzanak a lombok,
Hűs tengerfenékről az eget nézzük,
Ahol meg zsenge felhők lombosodnak.
Ott nagy nyugalom karol majd belénk
És nékünk az most olyanigen jó lesz,
Háromszoros a jó, ha kettő kapja,
Azért szeretném, hogyha velem lennél,
Mig odahallik este a harangszó,
A bogáncsokat leszedjük egymásról
S hazaballagunk éppolyan fáradtan,
Miként a kapás, szótalan munkások,
Akik a földek békés erejébe
Százannyit termő magokat vetettek.
Radványi Nelli Az ősz ideér
Radványi Nelli
Az ősz ideér
A nyári éjszakákat hamarosan
felváltja az őszi dér,
Hűvös éjszakákban érzem,
az ősz nemsokára ideér.
A madarak még egyszer
utoljára, visszanéznek ránk,
Könnyes szemekkel rájövök,
- elrepült a nyár. -
Az ősz ideér
A nyári éjszakákat hamarosan
felváltja az őszi dér,
Hűvös éjszakákban érzem,
az ősz nemsokára ideér.
A madarak még egyszer
utoljára, visszanéznek ránk,
Könnyes szemekkel rájövök,
- elrepült a nyár. -
Rasztik Edit Emese Éjszakai képek
Rasztik Edit Emese
Éjszakai képek
A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.
Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.
Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.
Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.
Éjszakai képek
A szép emlékeket őrzi nekem,
Hogyha este rávetül tekintetem,
Az emlékeket visszaadja.
- A Hold az én barátom és az éjszaka.
Rátekintek és sétára hív,
De nincs kivel, és elszomorít,
Pedig tudom, csak hívni kell,
És ott lesz velem, nem hagy el.
Nem maradok magányos az éjben,
Megkacagtat a napfényben.
Ez az egész csak köztünk létezik,
Rajtunk kívül mások nem érthetik.
Éjjel történnek a dolgok,
Amitől minden napom boldog,
Amiről tudom, nem szabad bánni,
És az emlékük sosem fog fájni.
Kerekes László: Naptolvaj
Kerekes László: Naptolvaj
Egy tollvonás kiszántja
Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbeszorult ablakot
Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé
Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét
Te az életed hordod:
Hamvából is - az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
Egy tollvonás kiszántja
Mélyéről a százéves bánatot
Egy pillantás kitárja
Sarkig a szívbeszorult ablakot
Csak emeld arcod
Az öledbe hulló
Végtelen felé
Csak lásd a távolt,
A lelkedbe búvó
Jeltelen zenét
Te az életed hordod:
Hamvából is - az elszökött Napot
S tenger kékjévé oldod
A szürkévé gyávult pillanatot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
