Konkoly Ramóna Nyugalom

Konkoly Ramóna
Nyugalom

Néha csak jól esik leülni,
Megállni a nyüzsgő világ közepén.
Érezni hogy ereidben áramlik a nyugodt vér,
Körülölel a csend, a mennyei békesség.

Néha csak jó megtorpanni a forgatag közepén,
Szétnézni, s látni, hogy mindenki rohan, de én...
Én csak lélegzem nyugodtan, szabályosan,
Mindenki siet valahová és rohan.

Néha csak jó megfogni egy követ,
Tudni, hogy ő sehova sem siet.
Élvezni a tavasz ízét, az ősz harmatját,
A tél füstjét és a nyár zamatját.

Néha csak jó lassan sétálni,
Ott a forgatag közepén megállni.
Érezni, ahogy mindenki szíve szabálytalan dobog,
De az én szívem most is szabályos és nyugodt.

Netelka Őszi kérdés

Netelka
Őszi kérdés



Mondd, hová rejtsem a még fel-felbukkanó
Nap sugarában rejtőző meleget?
Hová menjek érte, ha elér majd a hó -
hiszen az ősz is oly korán meglepett.

Bőrömről lassan elpereg a nyár minden
íze, illata záporokba fullad,
fogason lóg már kedvenc, napszítta ingem,
s a naptárlapok lábam elé hullnak.

Az augusztusi csillagok hamvait is
rég messze fújta a szeptemberi szél,
csak áltat a fény, az ég kékje is hamis -
léptem az avarban októbert beszél.

Mondd, hová rejtsem hát a nyári éjeket,
a narancsszínben játszó hajnalokat?
Hová tegyem el, míg tavaszra ébredek,
míg majd világom a télből kiszakad?

Szuhanics Albert Nyárutó

Szuhanics Albert
Nyárutó

A fákon ott a zöld levél,
még fű-illatot hord a szél.
Nincs semmi nyom, és semmi jel,
sompolygó őszünk mily közel.

Most még oly szép a nyárutó,
de sajnos minden átfutó.
Ím messze száll, vagy elszalad,
míg fájó szívünk itt marad.

Egy reggel kinyitjuk szemünk,
már őszi napra ébredünk.
Oly bágyatag a napsugár,
és kertünk rozsdabarna már.

A sárga levél hulldogál,
míg rája hideg köd szitál.
Gondolkodik fenn kicsit,
de végül lassan leesik...

Ám de most a nap nevetve,
könnyet szór a fellegekre.
Új fű serken zöld határban,
lubickoljunk még a nyárban!

Vas Katalin

Vas Katalin

Határt nem szab
a képzelet
Falakat sem rak
féltelek
A kirakós játék
mozaikdarabkái
képeket alkotnak
Szárnyalj...
Érezd magad szabadnak
Akaratot préselj,
mint szőlőből bort
már esik
nem kavarod fel a port
sárrá vált
összetapadt
marasztal,
de te ne maradj
légy erős
hisz ez a vágyad
vigyázva szállj
ne sérüljön szárnyad
alagút végén
vár a fény
hisz tudod
él a remény
hosszú utadon
végig kísér
álmatlan éjszakákon
szellemként kísért.


Lovakkal száguldj
tűzhányóként törj ki
s ha elfáradtál
vállamra dőlj, hisz
szeretlek...
Lelkem hangodba rezeg
érintésedbe remegek
pillantásodba ereszkedek
Kezed kezembe kulcsolódik
Lelkem lelkedbe fonódik
Sorsom fém(ny)jele vagy
S én hadd legyek VASad
míg az öröklét ketté nem hasad
Tudom, hogy bennem vagy magad
s én benned vagyok igaz
nem kellenek a szavak
miénk minden gondolat
eltéphetetlen ódszálak
körülölelnek, kószálnak...

Reichertné Guth Éva Az évszakok ízei

Reichertné Guth Éva
Az évszakok ízei

A nyár csókos és meggypiros,
sárga, mint a dinnye.
ha túl meleg sós lesz,
bújj gyorsan hűvösbe!

A tavasz az zöld ízű,
de nem ám alma, hagyma!
Retektől piroslik,
virágportól édes.

Az ősz kicsit keserű,
mandula, gesztenye,
szüretkor a pincében,
ezt az ízt felejted.

A tél, szádban olvadó
vízízű hópehely,
mézzel ízesítve,
karácsony lesz belőle.

Amalina: Ámulok

Amalina:
Ámulok

A verssorok
csak úgy grasszálnak.
Meg akarják fogni
hangulatát a mának.

A napfelkelte elragad,
bizalmat ébreszt,
s nem marad
helye a kétkedésnek.

Minden nap újra
rendületlenül
a Nap felkel, felhevül,
s adja szeretetét nekünk.

Hűségesen, feltétel nélkül.

Kassai Csilla Megérzés nélkül

Kassai Csilla Megérzés nélkül

Az Élet olyan, mint egy nagy Folyó:
Csak árad, árad és hömpölyög.
A Lelkemben feléled a szó
És mélyről ébredő álmokat szövök.
Mikor fellázad bennem az Ég,
Akkor mellettem állnak az Angyalok,
Riadtan néznek szerte-szét,
Mert a Mindenséget hallgatva hallgatok.
Hallgatok, mert a Szó, bár nekem szól,
Még sem maradhat csak az enyém!
Hallgatok, mert a könnyem kicsordul
Az Érzések Égi fellegén.
De a Lélek ébred! És szólni akar!
Mikor nem várjuk, leginkább akkor siet,
A Lélek a Halálba, a Halál a Lélekbe mar,
Örök fejlődésre késztetve az Életet.
A Lélek tudja, hogy mi következik!
Bár a balga Ember csak magára néz,
Nem érdekli, valóban hol van Ő és Ki lehet?
És miért van megannyi szenvedés?
Azt hiszi, a Világ magától létezik,
S ami van, arról Ő nem tehet!
Csak az Ész számít a Földön és nem a Szív,
S ezért vannak a "gyarló" Emberek!
De mikor kopogtat benne Valaki,
Aki szüntelen kedvesen szólogat,
A szívében megdobban valami,
S el kezdi hallani a hangokat!
Először úgy érzi, játék csupán,
S többnyire nem veszi komolyan,
Ám mikor magával ragadja az ár,
Hagyja magát sodorni boldogan!
És már érzi, hogy hallgatni kell
És figyelni a belső Életet,
Mert odakinn csak az létezik,
Mit belülről építenek az Emberek.

Megérzés nélkül élni bűntudat,
Mert mikor magára ismer majd a földi Én,
Nem talál mentségére szavakat,
S gyötrődik addigi Életén!
Lehet, hogy jó, de lehet, már késő.
Ébrednek az Életért sóvárgó halott szavak,
Elmeditál! Milyen földi Én is most ő?
Mert a Lélekre minden visszahat!
Egyszer mindannyian felébredünk!
Megértjük, késő sosem lehet,
Mert legfeljebb majd jobban éljük
Az életünk,
Mint a csak kívül létező Emberek!
Az Élet halni, a Halál élni akar!
A Körforgás örökkön át örök,
S ahogy az Ember Teste és Lelke között
Dúl a harc,
Úgy mindig az Ég győz a Föld fölött!

Rainer Maria Rilke: Körhinta

Rainer Maria Rilke: Körhinta

Tetejével s árnyékával együtt
Forog egy kis kerék, és körbe
Színes lovak állnak tündökölve,
De ki nem siet, azt lassan elfelejtjük.
Bár némelyikük kocsihoz van kötve,
Azért bátrak ők, harapják kengyelük,
Egy nagy vörös oroszlán megy velük
És egy elefánt is látszik a tükörben.

Köztük szarvas, mintha erdőben ügetne
Csakhogy nyerget hord és rajta
Egy kis kékruhás lány van odakötve.

Az oroszlánon sápadt fiúcska szárnyal,
Két kezét a félsz feszíti görcsbe
Míg fintorog az állat rémítő pofával.

És egy elefánt is látszik a tükörben.

És egyre gyorsul mert tudja itt a vége,
És pörög-forog mindig céltalan,
Vörös, zöld és szürke keveréke
Bár némelyiknek gyermekarca van.

És néha nevetés sodródik a szélben,
Egy igazi, mely felragyog és illan
E vakító és szédítő egészben.

Szuhanics Albert Nyárutó

Szuhanics Albert Nyárutó

A fákon ott a zöld levél,
még fű-illatot hord a szél.
Nincs semmi nyom, és semmi jel,
sompolygó őszünk mily közel.

Most még oly szép a nyárutó,
de sajnos minden átfutó.
Ím messze száll, vagy elszalad,
míg fájó szívünk itt marad.

Egy reggel kinyitjuk szemünk,
már őszi napra ébredünk.
Oly bágyatag a napsugár,
és kertünk rozsdabarna már.

A sárga levél hulldogál,
míg rája hideg köd szitál.
Gondolkodik fenn kicsit,
de végül lassan leesik...

Ám de most a nap nevetve,
könnyet szór a fellegekre.
Új fű serken zöld határban,
lubickoljunk még a nyárban!

A. A. Milne: Szél a dombon

A. A. Milne: Szél a dombon

Nem tudja senki,
Se lány, se fiú,
Hogy a szél honnan
És hova fú.

Jön valamerről
Mily gyorsan csak tud.
Utol nem érik,
Az se ki fut.

De hogyha megállnék
Sárkányt eresztve,
Szállna a széllel
Egy nap és egy este.

S ha mennék utána
Akárhova,
Tudnám a szél ment
Éppen oda.

Akkor megtudnám
A szél hova fú.
De honnan, nem tudja
Se lány, se fiú.

Varga Anita Minek is élünk?

Varga Anita
Minek is élünk?

"Minek is élünk?"-sokan ezt kérdezik,
Persze válasz egyszer sem érkezik.
De mit jelent az a szó, hogy élet?
Kell hozzá egy test, és kell egy lélek.
Kell egy életút, amit sorsnak hívnak,
Mit elejétől végig előre megírnak
Mint egy regényt, melyben tied a főszerep,
És mire eljátszod, véget ér az életed.
S közben, ha elrontottad, visszamenni nem lehet,
Inkább tovább játszol, mert érdekel, jövőd mit rejteget.
Boldog leszel, vagy talán boldogtalan?
Ezen gondolkodsz minduntalan.
S ha az életben már nem maradt semmi más,
Csak a kevés öröm és a sok csalódás,
Akkor sem tudsz ellene mit tenni,
Mert az élet rögös útján végig kell menni!
És mehetsz előre nevetve vagy sírva,
Sorsod úgyis úgy lesz, ahogy meg van írva.

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Uram, eljött időd! Hosszú volt a nyár.
Vesd ki hát árnyékod a csupasz napórákra,
S küldj végre szellőt, hogy zengjen a határ.

Érleld a még szedetlen kerteket,
S adj nekik néhány napfényes órát,
Hogy roskadjanak a fák és kiforrják
A nehéz borok az édes ízeket.

Kinek még nincsen, nem lesz már otthona.
Ki most magányos, még sokáig az lesz.
Virraszthat, várhat, idegesen tesz-vesz
S a kihalt körúton sétál ide-oda
Míg nyugtalansága száll a levelekhez.

Aszalós Júlia Ismeretlen

Aszalós Júlia Ismeretlen

Holnap nekivágok a hüvelykujjammal az ismeretlennek.
Sosem jártam még arra,
magas platánfák szegélyezik,
és olyan hűs a víz,
hogy táplálóbb a húsnál -
Görbe ujjam az égbe hasít majd
(szándékosan nem veszek vonatjegyet)
és szívemben örömtől telik a szabadság;
Holnap lábam alá tartom a forró földi utat
olvadt sajttal a szendvicsben
nekivágok az ismeretlennek.
Vállamba vág a kopott táska
(régi jó barát ugye elkísérsz?)
derekamra inget kötök,
melegítse az éjszakát a remény.
Holnap még nem fogom tudni,
mikor s hova érkezem,
csak abban lehetek biztos,
hogy megérkezem.

Tanulj - ősi norvég vers

Tanulj - ősi norvég vers

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy zenélj,
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

Szuhanics Albert Minden ember boldogságra vágyik

Szuhanics Albert
Minden ember boldogságra vágyik

Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja, hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!

Wass Albert Jó éjszakát

Wass Albert Jó éjszakát

Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.

Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.

Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.

Jó éjszakát, jó éjszakát.

Gulyás Gábor Egyszer élsz

Gulyás Gábor
Egyszer élsz

Légy határozott,
légy magabiztos ember,
Akár a nap,
Mely minden napon felkel!
Vakító fénye egyre jobban ragyog,
Csodálva figyelik a lenyugvó csillagok.
Eléri a horizontot,
vakítóan reszket,
tiszteli az időt,
az ütemezett rendet.
Meleget áraszt,
s eléri azt,
hogy szeretet és vágyat
bőségesen fakaszt.

Légy törekvő,
légy céltudatos lény,
akár a szél,
mely életre kél!
Erdőt, mezőt felkarolva
halad a pályán,
tiszteli a légkört,
minden egyes útján.
Határtalan sebessége
félelmetes lehet,
általa jutnak
messzire az emberek.

Légy szerető,
Őszinte lélek,
Akár a tűz,
mely forró lánggal éget
s nem kérhet,
hogy vigyázz rá,
hisz` szikrából pattanó ereje bárkit elérhet.
Táplálja életét kiszáradt fa ága,
Tért nyit előtted a sötét éjszakába`.

Légy határtalan,
kapcsolatra éhes,
Akár a víz, mely csillogóan ékes!
Kietlen tájakon töri meg a csendet,
tisztasága révén tiszteletet keltet.
Tengerei összekötik a szárazföldeket,
Hatalmas a terület mit birtokába vett.

Légy erős, légy bátor,
Tudj elszakadni időnként a mától!
Rugaszkodj el a földtől az égbe,
Légy boldog mindörökké végre,
légy szabad, szeretetre éhes,
érezd, hogy a világ nélküled nem ékes!
Tudj nevetni és sírni is ha kell,
lehullhat Rólad minden súlyos teher.
Használd ki és becsüld az életet,
Egyszer teheted meg, sohase feledd!

Mészáros Klaudia: Mi lenne ha...

Mészáros Klaudia:
Mi lenne ha...

Ülök a fa alatt,
Előttem a rajzlap,
S azon gondolkozom,
Mi lenne ha madár lennék?
Fáról-fára szállnék,
Minden árva madarat befogadnék.

Mi lenne ha folyó lennék?
Csendben csordogálnék,
Tengerbe folynék,
Szomjas vándort itatnék.

Mi lenne ha angyal lennék?
Minden emberen segítenék,
Minden kívánságot teljesítenék,
Minden könnycseppet letörölnék.