Vörösmarty Mihály
Egy szegény asszony könyve
Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ebédnél nincs vendége,
Csak a múlt idők emléke.
Aki maga néz a tálba,
Azt az étel nem táplálja:
Több annak a gondolatja,
Mint amennyi jó falatja.
Gondol vissza és előre
A sok jó és bal időre.
S félig étel, félig bánat:
Mindkettőbe belefárad.
Hejh, nem így volt hajdanában,
Míg nem járt özvegyruhában:
Tele kamra, tele pince
S mindig kézben a kilincse,
És szegénynek és boldognak
Udvar és ház nyitva voltak.
Vendéget nem kelle kérni:
Önként szoktak ők betérni,
Víz' dicsérni, bor' fecsélni,
És a gazdát nem kímélni.
A szegény, kit Isten küldött,
Ide gyakran beköszöntött,
És azon mit innen elvitt,
Lelkében nem tört meg a hit:
Nem hideg pénz, hideg arcok,
Eleség volt az ajándok.
És ha néha úgy történék,
Bár nagy ritkán, nem jött vendég,
Akkor sem lön üres a ház,
Bőven volt az istenáldás:
Jobbra, balra a sok gyermek
Játszottak és verekedtek,
S gondjaiért az anyának
Sok bajt, örömet adának.
Hajh azóta csak bút látott,
Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak
Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva
Úgy maradt, mint a szedett fa.
Az idő jár, s ő csak megvan,
Hol reményben, hol bánatban.
Szűken teng kis vagyonábúl,
És ha néha sorsa fordúl,
Gazdálkodni még most sem tud,
Ha neki van, másnak is jut:
Jobb időkből rossz szokása,
Hogy a könnyeket ne lássa,
Megfelezni kis kamráját,
S maga gyakran szükséget lát.
Most ott ül az asztal mellett,
Imakönyvében keresget.
Könyvét hívják Rózsáskertnek,
Melyben szent rózsák teremnek.
Régi, jó, de kopott jószág,
Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze,
Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve
Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár,
Majd elvesztem, oly nagy a sár."
'Hát mi jót hoz, Sára néni?'
"Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna,
Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek,
Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék,
Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember
Szépszerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel,
Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk
Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben:
Adjon az Isten nevében."
'Jó asszony, felelt az özvegy,
Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkivánta,
És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel,
Én beérem más felével.'
S fele ide, fele oda,
Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony,
Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel,
Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban,
Nem imádkoznak hiában.
Szabó Balázs A csoda
A csoda
Van egy csoda itt a Földön
Úgy is hívják énekszó
Segít mindig bármi jöjjön
Fújjon szél, vagy essen hó.
Lelked érti csak a titkát
Szívbe bújik szívesen,
Ezt hallgatja magyar, horvát
Talján, Gall és Szerecsen,
Orosz, Ukrán Román, Japán
Hollandok és Németek
Jó pár napig sorolhatnám
A nagyvilági népeket.
Szereted őt éjjel-nappal
Egyszer komoly, másszor vad
Tisztán zengő kedves hanggal
Hamarjában rád ragad.
Füledben van jóban, rosszban
Vígasztal és felvidít
Halkan szól a rádióban
Néha napján felordít.
Nem mondom ki úgyis tudod
A zenéről beszélek
Néked is van kedvenc dalod
Közéjük tán beférek?
(Szabó Balázs)
Van egy csoda itt a Földön
Úgy is hívják énekszó
Segít mindig bármi jöjjön
Fújjon szél, vagy essen hó.
Lelked érti csak a titkát
Szívbe bújik szívesen,
Ezt hallgatja magyar, horvát
Talján, Gall és Szerecsen,
Orosz, Ukrán Román, Japán
Hollandok és Németek
Jó pár napig sorolhatnám
A nagyvilági népeket.
Szereted őt éjjel-nappal
Egyszer komoly, másszor vad
Tisztán zengő kedves hanggal
Hamarjában rád ragad.
Füledben van jóban, rosszban
Vígasztal és felvidít
Halkan szól a rádióban
Néha napján felordít.
Nem mondom ki úgyis tudod
A zenéről beszélek
Néked is van kedvenc dalod
Közéjük tán beférek?
(Szabó Balázs)
Árvai Emil Ősz
Árvai Emil
Ősz
1.
Reggel már fázom... Igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt... Elvérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.
Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.
2.
Festi a fákat lágy napsugár,
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.
Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.
Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek;
őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...
Ősz
1.
Reggel már fázom... Igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt... Elvérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.
Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.
2.
Festi a fákat lágy napsugár,
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.
Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok;
kaparó torkomra meleget innék.
Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek;
őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy "Igen"!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide..
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy "Igen"!
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide..
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
Czky Zsanna A pillanat varázsa
Czky Zsanna
A pillanat varázsa
Az elsuhanó tájat figyeltem,
S jött a pillanatnyi csoda.
A felhők hasadékain átlibbent,
A lebukóban lévő nap sugara.
Mintha orgonajáték zengene,
Egyre több és több lett a rés.
A fényestől a színezüst fele
Hajazó, földet legyező, égi kéz.
A zene hangjai szerint változott,
És öltött újabb és újabb formát.
Az ólmos felhő közepén tátongó
Lyukból, leomlott egy fénynyaláb.
Üstdobszólóként ért földet,
S míg szétoszlatta önmagát.
A harsona szólamú zöldek,
Mohón itták a lágy nap sugarát.
A pillanat varázsa
Az elsuhanó tájat figyeltem,
S jött a pillanatnyi csoda.
A felhők hasadékain átlibbent,
A lebukóban lévő nap sugara.
Mintha orgonajáték zengene,
Egyre több és több lett a rés.
A fényestől a színezüst fele
Hajazó, földet legyező, égi kéz.
A zene hangjai szerint változott,
És öltött újabb és újabb formát.
Az ólmos felhő közepén tátongó
Lyukból, leomlott egy fénynyaláb.
Üstdobszólóként ért földet,
S míg szétoszlatta önmagát.
A harsona szólamú zöldek,
Mohón itták a lágy nap sugarát.
Szabó István: Próbatétel az út
Szabó István: Próbatétel az út
Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett
Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!
Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett
Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!
Bella István: És szólt a szó
Bella István: És szólt a szó
És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?
És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?
S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?
És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!
És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?
És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?
S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?
És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?
És szólt a szó:
- Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!
Márai Sándor: Halottak napja...
Márai Sándor: Halottak napja...
Halottak napja. Névsorolvasás. A mélymúltból, az ifjúság, a férfikor idejéből már alig jelentkezik valaki. Vannak, akik álomban, révedezésben még visszatérnek, de csak kevesen. Ilyenkor kitetszik, egy hosszú élet során milyen ritka volt az ember, akihez a valóságban közünk volt. Apámat látom néha álmomban. Száztíz év előtt született. Mintha a történelemből lépne elő az álomalak: az "úriember", akinek szava, kézfogása teljes értékű, többet ér, mint más ember írásos, pecsétes fogalma. És mintha a mélymúlt jelmezét viselné: a konzervatív liberális, a legjobbfajta ember ebben a században. A többiek csak imbolyognak az emlékezetben, arc és alak nélkül, mint Hádészban az árnyak.
Halottak napja. Névsorolvasás. A mélymúltból, az ifjúság, a férfikor idejéből már alig jelentkezik valaki. Vannak, akik álomban, révedezésben még visszatérnek, de csak kevesen. Ilyenkor kitetszik, egy hosszú élet során milyen ritka volt az ember, akihez a valóságban közünk volt. Apámat látom néha álmomban. Száztíz év előtt született. Mintha a történelemből lépne elő az álomalak: az "úriember", akinek szava, kézfogása teljes értékű, többet ér, mint más ember írásos, pecsétes fogalma. És mintha a mélymúlt jelmezét viselné: a konzervatív liberális, a legjobbfajta ember ebben a században. A többiek csak imbolyognak az emlékezetben, arc és alak nélkül, mint Hádészban az árnyak.
Juhász Gyula - Alvás előtt
Juhász Gyula - Alvás előtt
Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?
Csordultig mindig a szív, e nagy kehely.
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman
És álmosan, mert minden áldott reggel
A régi vágy von: kelni napkelettel.
Azután mentél, mert az élet: menni,
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.
És mit vétettél ember? Ember voltál
S embernek lenni: siralmas való már
És dicsőséges. Mint a csillag csillag
S a rög csak rög, az ember is csak ember.
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel,
Amíg az élet mégis tűrhető,
Míg ébredésre kedv van és erő.
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,
De új igét még mondhat és ha lankadt
Szegény karod az ölelésre, lelked
Ölelni tud jövőt, világot, embert.
Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismerettel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj?
Csordultig mindig a szív, e nagy kehely.
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman
És álmosan, mert minden áldott reggel
A régi vágy von: kelni napkelettel.
Azután mentél, mert az élet: menni,
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.
És mit vétettél ember? Ember voltál
S embernek lenni: siralmas való már
És dicsőséges. Mint a csillag csillag
S a rög csak rög, az ember is csak ember.
Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel,
Amíg az élet mégis tűrhető,
Míg ébredésre kedv van és erő.
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,
De új igét még mondhat és ha lankadt
Szegény karod az ölelésre, lelked
Ölelni tud jövőt, világot, embert.
ELMONDANÉK NEKED
ELMONDANÉK NEKED
Elmondanék neked
Egy csodás, szép mesét,
Hogyha gondod támad
Ez adjon új reményt.
A gyermekkori álmok,
Itt újra élednek,
Ezer színnel festik ki,
Az egész életed.
Ezért bízz a szépben,
Az igaz mesékben.
Szárnyalhatsz az égben,
Vagy táncolsz a vízben.
És mint lámpák fénye,
A sötét estéken,
Elűzik a szörnyet,
A gyermek szívében.
Ha már minden veszve,
Még megmarad a hit.
Álmaiddal szíved,
A jövőbe tekint.
Ne felejtsd el soha,
A mesék bölcs szavát:
Mert a jó elnyeri,
Mindig a jutalmát
Elmondanék neked
Egy csodás, szép mesét,
Hogyha gondod támad
Ez adjon új reményt.
A gyermekkori álmok,
Itt újra élednek,
Ezer színnel festik ki,
Az egész életed.
Ezért bízz a szépben,
Az igaz mesékben.
Szárnyalhatsz az égben,
Vagy táncolsz a vízben.
És mint lámpák fénye,
A sötét estéken,
Elűzik a szörnyet,
A gyermek szívében.
Ha már minden veszve,
Még megmarad a hit.
Álmaiddal szíved,
A jövőbe tekint.
Ne felejtsd el soha,
A mesék bölcs szavát:
Mert a jó elnyeri,
Mindig a jutalmát
Erdős Pál Attila Humorizálj, ne háborúzz!
Erdős Pál Attila
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
A humorból fakadó öröm
megvéd az enyészettől, az önnön
felmarcangolástól bennünket.
Ezt felismervén – áldhatjuk eszünket!
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
- Isten neked ajándékozta
az arcodat - így szól egy ír monda -
de mosolyogni már egyedül
vagy kénytelen. - Tégy jót - s orcád felderül!
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
A humorizálás nem lehet
a kinevetés eszköze. Nem, nem,
semmi esetre. De, egy cseppet
nevethetünk - emberien - mindenen!
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
A humorból fakadó öröm
megvéd az enyészettől, az önnön
felmarcangolástól bennünket.
Ezt felismervén – áldhatjuk eszünket!
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
- Isten neked ajándékozta
az arcodat - így szól egy ír monda -
de mosolyogni már egyedül
vagy kénytelen. - Tégy jót - s orcád felderül!
Humorizálj, ne háborúzz!
Humorizálj, ne háborúzz!
A humorizálás nem lehet
a kinevetés eszköze. Nem, nem,
semmi esetre. De, egy cseppet
nevethetünk - emberien - mindenen!
Humorizálj, ne háborúzz!
József Attila Altató
József Attila Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
Ma ezzel a verssel kívánok jó éjszakát.
http://xtike.multiply.com/journal/item/14/14
József Attila Altató
Rád bízom :olvasod hallgatod vagy nézed
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
Ma ezzel a verssel kívánok jó éjszakát.
http://xtike.multiply.com/journal/item/14/14
József Attila Altató
Rád bízom :olvasod hallgatod vagy nézed
Szabó Tünde Barát volt és újra lett
Szabó Tünde
Barát volt és újra lett
Egy sötét szobában élek,
Nincs ki mellém üljön, s kérjen.
Gyere te Drága van ennél szebb élet.
Mindegyik csalódást okozott nékem.
Az ablakból látom az emberek arcát
Túlságosan gondterhelt ez a világ.
Sokan csak a földet bámulják.
Senki sem veszi észre a dolgok jó oldalát.
Léteznek csodák,
Melyek megváltoztatják az élők sorsát.
Van boldogság,
Még akkor is, ha a gonosz sok rosszat mért is Rád.
Engem volt mégis aki kérjen,
Vele mentem, de féltem.
Hála neki most újra boldogan élek.
Te pedig barátom,
Nézz a dolgok mögé és térj meg.
Barát volt és újra lett
Egy sötét szobában élek,
Nincs ki mellém üljön, s kérjen.
Gyere te Drága van ennél szebb élet.
Mindegyik csalódást okozott nékem.
Az ablakból látom az emberek arcát
Túlságosan gondterhelt ez a világ.
Sokan csak a földet bámulják.
Senki sem veszi észre a dolgok jó oldalát.
Léteznek csodák,
Melyek megváltoztatják az élők sorsát.
Van boldogság,
Még akkor is, ha a gonosz sok rosszat mért is Rád.
Engem volt mégis aki kérjen,
Vele mentem, de féltem.
Hála neki most újra boldogan élek.
Te pedig barátom,
Nézz a dolgok mögé és térj meg.
Brad Baráti levél
Baráti levél
Életemnek legszebb kincse
Hogy barátomnak mondhatom
Kedves lényed melynél nincsen
Jobb az egész világon!
És ha épp egy kupa lennél
Ablakomba kitennélek
S mindenkinek szólnék büszkén:
"Az én barátom! Nézzétek!"
Velem vagy oly’ sok ideje
Mint míg a víz arról mesél
Hosszú, kanyargós medrében
Messzi tengert soká elér.
Te voltál az egyetlenegy
Ki sosem hagyott egyedül
Fogadd hát e gyenge verset
Örök hálám hű jeléül!
Ui.: Válaszolj e kérdésre:
Kedd délután ráérsz-e?
Brad
Életemnek legszebb kincse
Hogy barátomnak mondhatom
Kedves lényed melynél nincsen
Jobb az egész világon!
És ha épp egy kupa lennél
Ablakomba kitennélek
S mindenkinek szólnék büszkén:
"Az én barátom! Nézzétek!"
Velem vagy oly’ sok ideje
Mint míg a víz arról mesél
Hosszú, kanyargós medrében
Messzi tengert soká elér.
Te voltál az egyetlenegy
Ki sosem hagyott egyedül
Fogadd hát e gyenge verset
Örök hálám hű jeléül!
Ui.: Válaszolj e kérdésre:
Kedd délután ráérsz-e?
Brad
József Attila Szép csöndesen aludj.
József Attila
Szép csöndesen aludj.
Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.
Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.
Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.
Csönd van
A virágok most megbocsátanak.
Szép csöndesen aludj.
Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.
Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.
Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.
Csönd van
A virágok most megbocsátanak.
Török László Egy igaz barát
Török László
Egy igaz barát
Egy igaz barát megérti szavad,
Ha rosszul döntesz új esélyt ad,
Ha támasz kell, ő segít neked,
Mindenhova elmegy veled,
Ha a barátság nagyszerű,
Megköszönni egyszerű.
Ha legközelebb neked köszön,
Mondd azt neki hogy köszönöm!
Egy igaz barát
Egy igaz barát megérti szavad,
Ha rosszul döntesz új esélyt ad,
Ha támasz kell, ő segít neked,
Mindenhova elmegy veled,
Ha a barátság nagyszerű,
Megköszönni egyszerű.
Ha legközelebb neked köszön,
Mondd azt neki hogy köszönöm!
Székely favágók
Székely favágók
Apa és fia vágják a fát a hegyekben. Egyszer megszólal az öreg.
- Fiam, menj már le a faluba és kérdezd meg az öregeket, milyen telünk lesz!
A fiú lemegy, fél nap múlva visszajön.
- Apám, azt mondták az öregek, kemény telünk lesz.
- No, akkor vágjuk tovább, fiam.
Két napig még vágják a fát, megint megszólal az öreg.
- Fiam, menj le a faluba és kérdezd meg az öregeket, milyen telünk lesz!
A gyerek lemegy, fél nap múlva visszajön és mondja:
- Apám, azt mondták az öregek, hogy nagyon kemény telünk lesz.
- No, akkor vágjuk tovább, fiam!
Három napig vágják a fát, az öreg megint...
- Fiam.... és kérdezd meg mire alapozzák a feltevésüket!
A gyerek visszajön megint fél nap múlva és mondja.
- Azt mondták az öregek, ha a székelyek ilyenkor még vágják a fát a hegyekben biztos kemény telünk lesz.
Apa és fia vágják a fát a hegyekben. Egyszer megszólal az öreg.
- Fiam, menj már le a faluba és kérdezd meg az öregeket, milyen telünk lesz!
A fiú lemegy, fél nap múlva visszajön.
- Apám, azt mondták az öregek, kemény telünk lesz.
- No, akkor vágjuk tovább, fiam.
Két napig még vágják a fát, megint megszólal az öreg.
- Fiam, menj le a faluba és kérdezd meg az öregeket, milyen telünk lesz!
A gyerek lemegy, fél nap múlva visszajön és mondja:
- Apám, azt mondták az öregek, hogy nagyon kemény telünk lesz.
- No, akkor vágjuk tovább, fiam!
Három napig vágják a fát, az öreg megint...
- Fiam.... és kérdezd meg mire alapozzák a feltevésüket!
A gyerek visszajön megint fél nap múlva és mondja.
- Azt mondták az öregek, ha a székelyek ilyenkor még vágják a fát a hegyekben biztos kemény telünk lesz.
Tisztítsd meg magad...
Tisztítsd meg magad...
ahelyett
hogy arra vágynál
hogy ne legyenek vágyaid!
te üldözöd
űzöd őket
tetszik neked
vagy fel sem fogod
hogy porba tiprod
angyalok apró kis szárnyait
görcsösen akarod
hogy hozzon újat neked
minden áldott
vagy áldatlan este
honnan jössz hová mész
nem érdekel
kincsként külsődre tekintesz csupán
egy ruhára
a testre
mert telhetetlen vagy
és makacs
és mohó
a tanítást nem veszed észre
sem akkor ha fáj
sem akkor mikor az éppenséggel jó
azért születtél ide a földre
hogy megtaláld magad
de benned Ember
már nincs tisztánlátás
csak hazugság
színjáték
harag
arra kérlek téged:
mielőbb tisztítsd meg magad... /Zanza/
ahelyett
hogy arra vágynál
hogy ne legyenek vágyaid!
te üldözöd
űzöd őket
tetszik neked
vagy fel sem fogod
hogy porba tiprod
angyalok apró kis szárnyait
görcsösen akarod
hogy hozzon újat neked
minden áldott
vagy áldatlan este
honnan jössz hová mész
nem érdekel
kincsként külsődre tekintesz csupán
egy ruhára
a testre
mert telhetetlen vagy
és makacs
és mohó
a tanítást nem veszed észre
sem akkor ha fáj
sem akkor mikor az éppenséggel jó
azért születtél ide a földre
hogy megtaláld magad
de benned Ember
már nincs tisztánlátás
csak hazugság
színjáték
harag
arra kérlek téged:
mielőbb tisztítsd meg magad... /Zanza/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
