Pál apostol Mi a szeretet?

Mi a szeretet?

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom .
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
Odaadhatom testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik,
Nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mident elvisel.
A szeretet nem szűnik meg sohasem.
A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam mint a gyermek., úgy ítéltem mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre.
Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent,
Ahogy most engem ismernek,
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
De közülük legnagyobb a szeretet.


Pál apostol

Gracián:Arról, aki nem remél és nem vágyakozik...

Gracián:Arról, aki nem remél és nem vágyakozik...

Legyen kivánnivalód. Enélkül boldog-
ságodban is szerencsétlen leszel. A test
lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent
megkapnál, kiábrándulnál a már meg-
szerzettböl, és még többre áhítanál. Mert
kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat
és a reményt. A boldogság csömöre ha-
lálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.
Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a
boldogság ígérete is. Aki már nem remél,
aki már nem kíván, annak félnivalója is
akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a...

Tatiosz Ezer és egy

Tatiosz

Ezer és egy


Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó -- mert az önmérséklet nyugalmat ad.

Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor -- mert a bölcsesség nyugalmat ad.

Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal -- mert a szépség nyugalmat ad.

Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat -- mert a lelki béke nyugalmat ad.

Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát -- mert az önuralom nyugalmat ad.

Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap -- mert a tisztesség nyugalmat ad.

Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat -- mert a felismerés nyugalmat ad.

Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen segítő kéz -- mert a jó szándék nyugalmat ad.

Ezer pazar adománynál és drágakincsnél többet ér egyetlen jó szó -- mert a barátság nyugalmat ad.

Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen igaz mosoly -- mert a szeretet nyugalmat ad.

Győrfi-Bátori Péter Ha akarom

Győrfi-Bátori Péter
Ha akarom

Ha akarom,
Szén leszek a ceruzában.
Ha akarom,
Benne leszek az álmaidban.
Magas hegyekre mászok,
Kerek dombokról csúszok.
Egy kiálló szikláról,
A háztetőkre ugrok.
Kacsalábon forgó paloták,
Kék almákat termő almafák.
Ha akarom,
Meghempergek a hóban.
Ha akarom,
Elmerülök a feneketlen tóban.
S elsétálok
Az Óperenciás tengeren túlra.
Felfekszek a nem létező
Legvadabb folyóra.
Hadd vigyen fel
A legmagasabb üveg hegyekre,
Hogy ott a nyitott ablakon
Korcsolyázzak,
A semmiben meg megfázzak.
S jeget lehelve
A sárkányokkal szembeszálljak,
A 100. emeleten a 100. szobában,
Egy királylányt találjak.
Boldog vagyok, kicsordul a könnyem.
Vége van, kiszállok,
S becsukom a könyvem.

HALLGASD EGY KICSIT

HALLGASD EGY KICSIT----


Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szolnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.

T. Krisztián Rejtélyek

T. Krisztián
Rejtélyek

Nappal suhanó rideg árnyak,
Az éjszaka egy tündér szárnyal,
A tündér álmomban jött elő,
Éjszakában felkelt az eső.

Szálló fűzfa égi testen,
Kicsi leány beléd estem,
Estem én már sok szép jóba,
Zuhantam már kútba orral.

Éjszakában egy nyíló virág,
Nappal hervadó kicsi leány,
Éjszakánként csillagként fénylik,
Nappalra keze-lába vérzik.

Szívem gyönyörű mámorában,
Nappal alszok egy álmos fával,
Mert az éjszakát vele töltöm,
És így az élet csupa öröm.

Virág szánt és traktor nyílik,
Plafonon egy zár és kilincs,
Fejen álló csupasz világ,
Traktor törte árva virág.

Égen járó kis emberek,
Földön fekvő tetemek,
De a szerelem újra él,
És lábad alatt a kék ég.

Kormányos Sándor Holnap talán már...

Kormányos Sándor
Holnap talán már...

Holnap talán már dér ütötte
csendben reszketnek kint a fák,
s kéken ködlő messzeségben
útra kelnek a vadlibák.

Holnap talán már messze ringón
szól egy dallam a rét fölött,
és mélabúsan azt dalolja,
hogy volt egy nyár, de elszökött.

Holnap talán ha felzokogva
illanó álmunk búcsút int,
árván maradva összenézünk,
fáj majd, hogy ősz lett már megint.

Hanik Boglárka Ha próbálsz Bízni

Hanik Boglárka
Ha próbálsz Bízni

Fáj... mert fáj ami történik
A távolban mégis valami fénylik
De a fény előtt ott van egy árny
Mely csak integet és engem vár

Lábam mintha földhöz ragadna
Futnék hozzá de egy erő tartana
Fognám a kezét mert tudom hogy imád
Vele lennék akár egy életen át

És őt sem engedi a helyzet
De bízom hogy nem ez a végzet
Mert mindig nehéz a kezdet
És akkor is ugyan ez a nézet

Futnánk egymás felé, de nem lehet
Húznám magamhoz, de elérhetetlen
Ha könnycsepp csordulna arcomon
Ő érzi... Mégis Hiányzik nagyon

És ha már Gyötörve fáj a Szívem
Kitartok mert ilyen ember még egy nincsen
És örökre kitartok ővele
Mert egyszer ott leszek mellette.

Balázs Danó Tímea Jó neked

Balázs Danó Tímea

Jó neked



Jó neked, hiszen

te minden percben

magaddal lehetsz,

lelked tiszta fénye,

tükröd tükörképe,

arcod lágyan érintve,

bármikor átsuhanhat

tekinteted árján…

Danó Tímea Álom

Danó Tímea
Álom

Ébredj már te naiv álom
te álmodó valóság
színt képzelő pici ábránd,
kéket váró boldogság.

Láss már végre forró könnycsepp
kicsi vagy és egyszerű
szemben a nagy erejével,
ki azt mondják nagyszerű.

Ébredj már te fájó érzés
te borzalmas álmodás
könnycseppek rab éjjele ez,
fal rejtette zokogás.

Ébredj már, te nedves párna
könny áztatta valóság
fájdalmakat összefogó,
éjszakai furcsaság.

Ébredj már kis buta álom,
éjszakai zokogás
engedd be az új kék fényét,
mely vakító és oly csodás.

Edgar Allan Poe Bár volna örök álom életem!

Edgar Allan Poe
Bár volna örök álom életem!


S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.

S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt
A nyári égen - vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain - otthonomat
Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!

S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.

Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! - míg benne eleven szinek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -
Mint legszebb órán az ifjú Remény.

Szénási Tamás Vár az ismeretlen

Szénási Tamás
Vár az ismeretlen

Ott van messze innen, minket vár,
Nem ismerem, te sem, ők sem, de kár,
Senki sem ismeri, ellepi a por és a sár,
Körbe veszi az üresség, a tér, akár egy vár.

Észre sem veszed, de mégis létezik, él,
Messze van, hírét csak egy hozza: a szél,
Megbújik mindenben, magában hordozza a nyár és a tél,
Elmegy melletted; a napfénnyel útra kél.

Az ismeretlenben: ismeretlen minden érzés, mi ismerős,
Minden, ami fekete, ami fehér, ami gyenge, ami erős,
Te kiállsz mellette akárcsak egy hatalmas és bátor hős...

Sik Sándor A legszebb művészet

Sik Sándor A legszebb művészet


A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reményevesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt. ...

Fura dolog ez a hiányérzet.

"Fura dolog ez a hiányérzet.

A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e, és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül...váratlanul."

Tisztítsd meg magad...

Tisztítsd meg magad...


ahelyett
hogy arra vágynál
hogy ne legyenek vágyaid!
te üldözöd
űzöd őket
tetszik neked
vagy fel sem fogod
hogy porba tiprod
angyalok apró kis szárnyait
görcsösen akarod
hogy hozzon újat neked
minden áldott
vagy áldatlan este
honnan jössz hová mész
nem érdekel
kincsként külsődre tekintesz csupán
egy ruhára
a testre
mert telhetetlen vagy
és makacs
és mohó
a tanítást nem veszed észre
sem akkor ha fáj
sem akkor mikor az éppenséggel jó
azért születtél ide a földre
hogy megtaláld magad
de benned Ember
már nincs tisztánlátás
csak hazugság
színjáték
harag
arra kérlek téged:
mielőbb tisztítsd meg magad... /Zanza/

Váci Mihály Százezer út

Váci Mihály Százezer út


Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.

Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.
Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.

Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hű rabod,
s szíved tán épp elárulom,
és ha ellened vétkezem,
akkor hű sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.

Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.
Rád nézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer úton,
hogy megleljem kapuidat.

És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,
mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.

A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.

Wass Albert ŐSZI AJÁNDÉK

Wass Albert
ŐSZI AJÁNDÉK

Könny-lepte őszi rónán
zokogva zeng az ének.
Könny-lepte őszi rónán
már hervadást mesélnek
sóhajtozó szelek,
novemberi szelek.

A lelkemet kitárom,
s amit szívembe zártál:
van még egy nyári álmom,
egy utolsó virágszál,
egy gyönge liliom,
egy árva liliom.

Tudom, ha ezt letépem,
itt vége lesz a nyárnak,
s a virágtalan réten
majd őszi szelek járnak,
és őszi bánatok,
fekete bánatok.

A nyár messze szállott...
de szép nyarad fejében
az utolsó virágot
ím emlékül letépem,
fogadd el álmomat,
szelíd virágomat.

S ha őszi bánat éget,
és könnyedet felissza,
hadd varázsoljon téged
a régi nyárba vissza
legutolsó álmom:
hervadó virágom.

William Henry Davies Nincs idő!

William Henry Davies
Nincs idő!

Az életnek mi haszna mondd,
Ha egyre hajszol, űz a gond.
Nem állhatsz meg a lombok árnyán
Tűnődni, mint tehén s a bárány.
S nem, nem tudod figyelni, ó jaj,
Hogy mókáz mókus a dióval!
Néznéd, amint a Nap zizegve
Csillagokat hint a vizekre.
Rád villan a szépség szeme,
Táncot lejt, várnod kellene.
Látod kigyúlni mosolyát,
S nem várhatsz, menned kell tovább.
Hogy élhetsz így, szegény bolond,
Hogy egyre hajszol, űz a gond?