Február reggelén

Február reggelén
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.