József Attila: Éltem, így érdemeltem...
Éltem, így érdemeltem én meg,
hogy társul vegyenek a vének,
kikben a haragvó remények
jó bölcsességgé változának.
Dolgos derű és könnyű kellem,
szorongást eloszlató szellem
serkent engem a semmi ellen:
ha szólok, sokan szólnak hozzám.
Bimbózó és kinyílt világgal,
mint kisgyerek virágos ággal.
Szendereg szívemben a vétek,
melyet szívesen büntetnétek,
ám én kilépek elibétek