Veréb Zoltán Egyetlen gondolat
Hatalmas felhők,
Nagy vándorok ők,
Mennek, mennek,
Mindig csak mennek.
Nem tudom, hová,
Talán világgá.
Csak araszolnak,
De van, hogy futnak.
Száraz a szél, mi Őket elviszi,
Viszi az messze,
El nem fogy sose.
Édes napsugár,
Mi előugrál
A felhők mögül.
A Nap de örül.
Örül a mának,
Örül holnapnak,
Örül életnek
S egy szerelemnek.